Boldog Karácsonyt!

Fenyőfa Nándi

 Partvonal mellől jegyzem meg, hogy a zuram, miután megküzdöttünk Fenyőfa Nándival, feszültség levezetésként elszaladt diós bejglit majszolni. Abból választott, amit a fene megevett korábban, mert ugye eltértem a recepttől. He-he-he.

Beléptünk a felelősségteljes -mindent a gyerekért - szülök táborába. Éjjel, miután Floci elaludt kezdtünk el fát díszíteni. Amit, jó magyar szokás szerint megelőzött a fa talpba állítása, ebben követtük a hagyományokat, szidtuk a fát, mert mérhetetlenül ferde. 

(Így jár az, aki este, sötétben ki tudja milyen módszerrel választ fát)

Miután Nándi kis testi hibáit megpróbáltuk enyhíteni, következett a díszítés, ami már ment, mint a karikacsapás. Így, míg Floci édesdeden aludt, mi bevarázsoltunk a szobába egy karácsonyfát, ami annak ellenére, hogy messze a legkisebb, ami valaha volt, hiszen csak 1,5m, egészen szép lett. Külön öröm, hogy se létra, se szék nem kell a díszítéséhez és ugyan úgy rá lehet aggatni az összes díszt, mint egy 2,2m -es fára.

Boldog Karácsonyt!

Az én bejglim

Ott hagytam abba, hogy sütni fogok.

Újra. A mézeskalács és a Fantás süti után, tegnap újra izzítottam a sütőt és mi más is készülhetett volna, mint a bejgli. Az én első bejglim.Rögtön persze 4.

Két receptből dolgoztam, mert, csak az érdekesség kedvéért, Horváth Ilona szerint -  hogy személyeskedjek -  két órát állni kell hagyni a tésztát, a másik - számomra kedvesebb szerint - szintén kell pihentetni, de csak fél órára. 

A szakácskönyv szerint a tojás sárgájával való kenegetés után, szigorúan langyos helyen, fél óra pihentetés javasolt, majd fehérjével való átkenés és hidegre tevés után mehet a sütőbe, de előtte még villával meg kell böködni a készülő műremeket.

A kedves recept nem köti ki a nyers bejgli ide oda pakolását, így nincs eltúlzott várakozási idő sem. Sőt a sütési idő is rövidebb. Nekem való a recept, az biztos, gyorsabb, idő takarékos és közérthető.

Az azonban még mindig tény, hogy nem tudok sütni. Ezt az állításomat fenntartom, még akkor is, ha a bejgli jól néz ki sütés előtt és után is, plusz finom is. Fenntartom, mert se töltelékbe szánt rum nem volt elég, se téglalap alakúra nem tudom nyújtani a tésztát. Ugyanakkor olyan építőipari szakkifejezések röpködnek a konyhában sütés közben, mint a misung.(Mert az élesztőből készült kovász, igenis számomra az :) )

Általános iskolás korom óta nem tudok az űrmértékekkel mit kezdeni, bár, most már sokat javult a helyzet, így is minden alkalommal sikerül zavarba hoznom saját magam. Ezt szoktam korrigálni leleményességgel, így végül, ha volt is a töltelékek körül egy kis zavar, csak összeállt minden és megsült a diós és mákos bejgli.

Mikor eltértem a recepttől, Balázs azt mondta, hogy akkor az egészet megette a fene, már nem is lesz az igazi. Mert a recept azért van, hogy azt kövessük. Annyira nem lett igazi, hogy amióta megsült lelkesen eszi a szeleteket. Pedig, a gonoszkodásáért cserébe nem is akartam adni neki. :)

 

Azt még remélem, hogy a bejglit valóban j vel és nem i vel írják.Sok lenne mindenhol átjavítani utólag.

Tavaly

Tavaly mikor mézeskalácsot sütöttem, akkor Flóra közben így aludt, volt időm díszítést is csinálni.

Most nem aludt közben, pár nappal később megpróbáltam kidekorálni a sivár kis kalácskákat, de Flocit nem kötötte le, előbb halkan majd egyre hangosabban jelezte, hogy nem elégedett a helyzetével így a dekorálást befejeztem.

Tegnap sütöttem mást, úgy éreztem magam, mint valami szakácsműsor házigazdája, az izgalom fenntartása miatt a folyamat minden részét megbeszéltem Flórával. Tájékoztattam, hogy miért kell különválasztani a tojásfehérjét a sárgájától, hogy miért mérjük le a hozzávalókat és mikor különböző mértékegységeket kellett átváltani, akkor a segítségét kértem, vagy legalábbis a beleegyező hozzájárulását. :) Rendkívül sokat segített, hagyott sütni.

Szeretek sütni, de nem tudok. Akkor se, ha hagynak és akkor sem, ha nem. Holnap nekifutok még egyszer, újra sütni kezdek, mert viszont mindezek ellenére lelkes vagyok.

Mézeskalács

Sajnos, nem számoltam meg, hogy ma délután, a könnyed 2 óra 30 percig tartó sütés után hány darab mézeskalácsnak vagyok a boldog tulajdonosa. Pedig érdekelne a darabszámuk.

Az elején kis, apró szívecskékkel kezdtem, mert az mégis milyen tündi-bündi, a végén, már IKEÁ-s óriás rénszarvasokkal nyomultam, hogy jobban fogyjon a tészta. 

A futott időmet persze erősen növelte, hogy koncentrálni kellett nehogy odaégjenek a figurák, illetve, hogy hivatalos nyújtódeszkám - ha egyáltalán ez a neve - nincs. Eddig egészen jól ellavíroztam nélküle, de most éreztem hiányát. Vagy rosszul találtam fel magam.

Mindegy is, az idei adag kész, nem égett oda, karácsonyfás még mindig nincs, mert nincs hozzá formám, és hiába vettem csodálatosan színes cukor díszt, azt bizony nem tettem rá.

Egyébként pedig szerintem, ezek mézes puszedlik és nem mézeskalácsok.

a díszítetlen valóság

"Christmas is all around me" különösen ajánlva Balázsnak és Kedves Munkatársainak, mert körülöttük aztán ott van :)

2013.12.10. Jár

Jár a gyermekünk :) 

Ezt is megéltük. Mikor nyáron felállt, nem gondoltam hogy ennyit kell várni, szerettem volna gyorsítani a dolgokon, hiszen olyan csodálatos a migyerekünk, gondoltam semmi perc alatt járni fog. 

Nem így lett, elfogadtam, hogy önálló személyiség és mindent a maga módja szerint csinálni. Aztán hipp-hopp vasárnap még fogjuk a kezét, kedden meg már bizonytalanul lépeget, szerdán meg "szalad". 

Szokjuk a látványt, mert furcsa és egyben szemet gyönyörködtető, ahogy a villám mászást felváltotta a járás.Ahogy rendületlenül rakosgatja a kis lábait. Én büszke vagyok :)

Játszik

Viziló

Kis lépések

Floci orvosnál járt, - tanácsadáson - ahol megtudtuk, hogy a súlya 11.4kg., a magassága meg 80cm. Az orvosnál ugyan úgy viselkedett, mint mostanában minden idegen helyen: sírni kezdett.

Sokat változik, vagy változott az utóbbi időben, megkülönbözteti a helyeket, tudja mit ismer és mit nem, amit nem attól fél. Egyébként is óvatos gyerek, aki mindent elég körültekintően végez, kivéve a sütőajtó csapkodást, mert azt lendülettel csinálja, de ott is arra figyel, hogy mit reagálunk rá mi. Változik, mert a hangsúlyokat érzi és nem szeretni, ha nem kedvesen szólnak hozzá.

És..és...és kezd megtörténni a csoda, Floci lépeget egyedül. Két hete kezdte,akkor 3-at lépett, majd egy hétig semmi, csak és kizárólag úgy, ha valakinek az ujját foghatja. Persze nem mindegy az sem, hogy melyiket, kiválasztja a megfelelőt, és csak egy ujjat fog meg, aztán neki indul óvatosan, küszöböket átlépve.

Ma reggel azonban jött jött jött és nem volt ott a kezünk. Furcsa volt, lépett és nem kereste a kapaszkodót.

Rengeteget magyaráz, ismétel dolgokat és nem értem, hogy mit mond. Biztos van értelme, mert néha többször elismétli ugyan azt egymás után, de nem jövök rá mi lehet. 

Legot szokott szétszedni és akkor mondja, hogy össze. Ilyenkor jövök én és összerakom. 

Van állathangokat utánozó könyve, amiben meg kell nyomni a gombokat és megszólal a cica, kutya, ló, nagy ellensége a nyúl stb. A cicát utánozza a nyávogásban, és valamire vagy kompletten az egész könyvre használja a go-go, vagy gót, gót kifejezést.

Fürdésnél a háp-hápnál rámutat a kacsára. Imád fürdeni, szeret építős egymásba rakós játékokkal játszani, szereti a zenét, táncol Halász Juditra és Hans Zimmer különböző szerzeményeire is. 

Játszótérre nem megyünk, mert rút az idő és nem szeretném hogy megfázzon vagy én megfázzam. Udvaron bandázunk, ott sétálgat és fárasztja magát.

Van hótaposója, szóval felkészülten várjuk a zimankót, ezután csak annak kell szurkolni, hogy Floci keresztanyukája is találjon magának egy kevéssé szép (külön kritérium, emlékül a tavalyinak), de meleg és kényelmes hótaposót és akkor akár hárman is tombolhatunk a hóban. Flóra úgyis bírja az ilyesmit :)

És bírja a tisztítószereket, a domestost, a cipőpucolót, a partvist a porszívót és csupa ilyen, elég illetve nagyon veszélyes dolgot.

Álom manó és a nyúl

Van egy furcsa szerzet, Álom manónak hívják. Felismerni igen egyszerű, csak az alvó gyerekeket kell figyelni.

Flocit rabul ejti a kiságyában, a babakocsijában, néha az autósülésében és ha nehezen is, de Maglódon is rálelt a manóra.

Még jó, hogy Álom manó nem egy törpe nyúl, mert akkor a mi Flocink sosem aludna. Történt ugyanis, hogy megismerkedett Zsömivel, a Törpe nyúllal - aki óriásnyúl - és nem zárta a szívébe. Látni rajta, hogy nem tudja ki is az az ugráló jószág és így, annak rendje és módja szerint meg is ijedt tőle. Pedig aztán Zsömi nem egy veszélyes vad, de ezt Floci még nem tudja. A cica és a kutya a barátja, de a nyuszi, amelyik gyakorlatilag mindkettőnél kisebb, az egyenlőre nem.

Homokozóban

Flóra felfedezte a homokozót.
Hinta, séta, homokozó, séta, hinta lett az új program, melybe tegnap már a csúszda is belefért.

Hajaska

 Hajaska téliesítve ismerkedik a virággal:

Majd mielőtt megmutatja hol a kert, sétát tesz a teraszon:

Balázska születésnapja

Tudom, ez a Floci blogja, de nem tehetem meg, hogy egy igen jeles esemény mellett szó nélkül elhaladjak.

Az én kedves férjem minap születésnapját ünnepelte, igen, a 19-et. :) Tavaly óta már nagykorú. (hahaha)

Aki Balázst ismeri tudja, hogy nehéz őt meglepni, nehéz neki ajándékot venni és nehéz meglátni az arcán, ha örül. Nem is akkor derül ki, hogy örül, amikor az esemény történik, hanem órákkal vagy esetleg napokkal a meglepetés után.

Minek örül egy felnőtt ember?

A zokninak vagy könyvnek egész biztosan, de az élményeknek sokkal jobban, mert a zokni kiszakadhat, a könyv lapjait megtépkedheti Flóra, de az emlékek megmaradnak. 

Titokban szervezkedtem, írtam kis túlzással fűnek fának, arra vonatkozóan, hogy miként is töltsük a meglepetés szombati napot. 

Így történt, hogy átugrottunk Budapest egyik végéből kis túlzással a másikba, azért hogy megigyunk egy kávét és együnk egy süteményt, majd meglátogattuk Flóra 10 napos unokatestvérét, az egészen icuripicuri, végtelenül tündéri és békésen alukáló Lucát, aki eszünkbe juttatta, hogy a mi 14 hónapos Flóránk nemrég még pont ekkora volt. Majd kilátogattunk egy végtelenül szórakoztató labdarúgó mérkőzésre, ahol mindenki megtalálta a számításait, kivéve a csapat, akinek szurkoltunk, mert sajnos ők nem nyertek. Viszont Balázs jól érezte magát, az Apukájával néztek végig egy förtelmesen rossz mérkőzést, de a lelátón ülve megbeszélhették, hogy miért rosszabb az egyik, mint a másik és fejezhették ki nemtetszésüket, ha a bíró rosszul látta a mérkőzés jelenetét. 

Azt, hogy a meglepetés jól sikerült, onnan tudom, hogy este, mielőtt a trollok sikítva hánytak volna a teherautóról, még jó párszor elmesélte mit látott, hogy az Apukája mit mondott, hogy szerinte neki is tetszett, illetve többeknek többször elmesélte a vicces helyzeteket, amelyeket én produkáltam. stb. stb.

Jó volt, jó volt. Köszönjük szépen, azoknak akik segítettek, mert segítettek többen.

Egy dolgot hiányoltam és végtelenül sajnáltam, hogy meccsnézésben az egészen friss Apuka, Gábor nem tudott részt venni. 

a mérkőzésen

Ő pedig Luca

Spökka

Ő az a kislány, aki úgy üti ki a kezemből az ebédjét tartalmazó tálkát, hogy a tartalmából a tőle két méterre lévő falra is jut egy paca. Igen, Ő az. Hitetlenkedni nem ér.

Oson

                                  Fal mellett közlekedik, egyszer csak megjelenik és szétpakol. 

Egyébként, nem, nem cumizik a lakásban. Legalábbis én a cumit is és az alvó rongyit is a kiságyban hagytam. Flórának viszont mindkettőre szüksége volt és mire legközelebb láttam, ez a látvány fogadott.

Labdázik

még születésnap

Nem szoktam ennyire teátrálisan megnyilvánulni, de imádom ahogy nézi a tortát, annyira Flocis, hogy az elmondhatatlan.Imádom :)

A levegő

Népi megfigyelés és bölcsesség.

Megfigyeltem, hogy ha levegőre viszem a Flocit, akkor egy, vagy több bizonyos generáció tagjai bólogatnak és helyeselnek, majd elhangzik a "levegő majd jól megszívja és jót alszik tőle" mondat. Amit én semlegesen fogadok, Balázs viszont kijelentette, hogy ő ebben nem hisz.

Hogy van e összefüggés, fogalmam sincs. Én az emlékeimből élek és a tényeket értelmezem. 

Emlékeim szerint imádtam a jó levegőn lenni. Igenis van különbség levegő és levegő között. Egy levegőn játszó gyerek máshogy fárad el, mint a "szobababa". 

Ha esik az eső, akkor nyilván nem megyünk ki megázni és sárban hemperegni, Floci viszont délután akkor is elalszik.

Most jön a megfigyelés: Levegőn, játszótéren, babakocsiban ülve vagy mellette sétálva  sokkal több élmény, hatás éri, mint a falak között. Hangosan felkacag a hinta láttán, benne ülve rámutat az épp elszáguldó villamosra, felkapja a fejét, ha futó alakot, vagy sétáló kutyust lát. Ilyet a szobában ülve vagy a konyhában a lábosok zörgetése közben nem lát. Kell neki a séta, ugyan úgy, mint a fedők összeütése, mert egyik a másik nélkül nem alkot kerek egészet.

Ha pedig a visongással és nevetéssel tarkított hintázás után, a hazaút utolsó 50 méterén úgy elalszik, hogy nem ébred fel, mikor kitépőzárazom a cipőjét, leveszem a kabátját, kinti nadrágját és beteszem az ágyába, ahol alszik 2,5 órát, akkor azt gondolom jól telt a délelőttje és élményekkel gazdagodott.

..és ez az elalvás azért csak más, mint a 4 óra benti játék utáni, "na itt az ideje, hogy aludj egyet Flóra" típusú.

Hogy  megszívja e a levegő? Kinek van igaza? 

Nem tudom és nem is foglalkoztat. 

Flóra szeret kint lenni, érdekli a környezete, a növények, kavicsok, fák és a kacsák, mert ma azt is láttunk a patakban. Ez számít.

A mérleg

nem rendeltetésszerű használat közben.

a kis kíváncsi

    
















Flórát láthatóan nagyon-nagyon érdeklik a telefonok.

Szösszenet

Gyorsan lejegyzem, mert aztán elfelejtem. Tegnap megfigyeltük, hogy látványosan több időt tölt két lábon mint eddig. Elidőzik, tesz vesz mire rájön, hogy ő most nem is kapaszkodik sehova, de amikor rájön, akkor összezuhan. Ma azonban már nem zuhant össze, hanem óvatosan, kapaszkodás nélkül leült. Többször is. 

Sétálgatott délelőtt porszívó barátjába kapaszkodva, majd nem kapaszkodva is figyelte a roppant izgalmas takarítást. Egyébként legalább annyira megkedvelte a porszívót, mint amennyire az elején utálta. Az első berrregésre sírni kezdett, most meg a maximumon visító porszívó hangját utánozza és követi amerre a takarítógép mozog.

Előbb utóbb elindul, úgyhogy  számomra, mint a kényszeres anyukák minta példányának ez a megállapítás nagyon kellett már. Az külön bónusz, hogy csak annyira bizonytalan a Flóra az egyedül álldogálásban, hogy mikor észreveszi, mit is csinál, legalább annyi időt eltölt az óvatos leguggolással, mint a fő tevékenységgel.

Sok játéka van, de az építős, tekerős, az amivel hangot lehet generálni az nagyon kedves neki. Így ma délelőtt a konyhában játszott a lábosok és fedőik meghitt társaságában. Nincs is annál jobb móka, mikor a fedőket egyik lábosból át lehet rakni a másikba,majd ki a kőre és így tovább.

A szobában pedig, magányukban könnyeiket hullatták a gyermekjátékok.

Sorozat Floci

Figyel

Az ott ki?
Hova megy?
Miért?

a motor