Régebben , mielőtt Flóra megszületett volt egy másik blogom is, oda a velünk - akkor még kettőnkkel - kapcsolatos dolgok kerültek, amelyeket érdekesnek ítéltem meg. Illetve ott panaszkodtam ki magam a környezetre, munkára, társadalomra, vízművekre és az emberekre, akik sosem adták át a helyet a buszon, mikor már jó alaposan és láthatóan vártam Flocót.
Nekem az a blog hiányzik, mert most is történnek velem dolgok és nem "csak" a gyereket nevelgetjük. Jó, persze ez az időm igen jelentős részét kitölti és a csak is borzasztó nagy idézőjel. Úgyhogy megeshet, hogy a Flóra blog családi bloggá fog válni. Mint például most.
Ugyanis, nem bírom ki, hogy le ne írjam, mert idekívánkozik, hogy Balázs egy látens pék.
Igen, pék.
A minap meg is kérdeztem Tőle. Miért nem lettél Te pék? Erre azt felelte, hogy azoknak korán kell kelniük. Ennyi. Nem azért, mert lisztes lesz, vagy mert tiszta mócsing lenne a keze a tésztától, sok a munka vagy ilyesmi. Nem, az a baj, hogy korán kell kelni.
Aztán rájöttem, ez sem akadály, ő úgyis későn fekszik, simán kibírná mondjuk 3-ig, szóval pék főnök még lehetne. De egyáltalán miért is merült fel a pék, mint foglalkozás?
Az én férjem imád kenyeret sütni. Régebben, mikor trollkodni járt Csepelre, akkor hajnalok hajnalán mindig kenyeret sütöttek a haverjával. Már akkor csodálta a tudomány eme nagyszerű csodáját és körülbelül az első vagy a második találkozásuk óta áhítozik egy kenyérsütőre. Hosszú évek várakozása után, azt hiszem tavaly vettünk egyet, így a nagy szerelem beteljesült. :))
Néha, csak úgy érdeklődésképpen olvasgatta a használati utasítást és a recepteket. (Én már akkor kuncogtam magamban, nem értékelem kellőképpen Balázs eme nagy lelkesedését)
Finom kenyereket süt, de vicces látni, ahogy komoly férfiember létére nekiáll méricskélni és öntögetni mindenféle hozzávalókat, az külön röhejes - persze csak nekem - amikor az Auchanban a lisztek között fél órát válogatunk, hogy a kenyérhez milyet is vegyünk.
Ezt nagyjából megszoktam és elfogadtam :)
Olyan nagy kincs a kenyérsütő és az adagok kimérése, hogy például Flóra születésekor iszonyúan nagyon nagyon troll állapotban a csepeli baráttal itt rendeztek ki, ha én nem alapon zajló kenyérsütést. Merthogy olyan jól megy ez már neki, hogy kitudja hány pálinka és Jager - vagy fogalmam sincs mit ittak - után is ki tudja precízen mérni az adagokat. Balázs állítja, az egész lényege a pontos mérés. Igaza lehet, mert akkor is sikerült neki finom kenyeret sütni.
Azt hittem nem lehet fokozni a kenyérsütés mániát, pedig de.
Karácsonyra kapott egy könyvet, kenyérsütőset, 100 különböző recepttel. Úgy hurcolta magával Balázs a könyvet a munkahelyére és mindenhová, mint valami Bibliát. Olvasgatta, a munkatársával megvitatta a recepteket. Be kellett jelölnöm, hogy nekem melyik tetszik, hogy előre tudja. 4 napig morfondírozott azon, hogy melyik legyen az a kenyért, amit a könyvből először megsüt. Aztán ott volt a dilemma, hogy a könyv egy kilós kenyerekről ír, Ő csak 75dkg-at szokott sütni. Minden hozzávalót át kellett számolni. Lett egy külön füzet, abban vannak felírva a könyvből kimásolt, de már átszámolt és kipróbált receptek. Így ettünk már kefires(!?)kenyeret és datolyás kalácsot. Nem szeretem a datolyát és a kefires kenyér is elég bizarr nekem. Ugyanakkor be kell valljam a kalács finom lett a kefires cuccot meg megkóstoltam. Ja és a kenyerek, kalácsok nagy része éjfél körül lesz kész. Szóval, mint mondtam, csak azért nem lett pék, mert korán kellene kelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése