Főzve, aztán reszelve, fűszerek nélkül, de eszi simán és sinemilbe keverve is. A péphez adva már egészen főzelékes.
Amikor evéshez készülődik, akkor aztán nagyon kis "cuki" (Bár nem szeretem ezt a szót, de amióta Ő van, azóta megfelelő értelmet nyert, mint sok minden, azt megelőzően értelmetlen dolog) szóval cuki, mert:
-felismeri a kanalat, az ő kanálkáját,
-felismeri a tányérját,
-tudja, hogy ha a hampedli (= partedli) kerül a nyakába, akkor hamarosan enni fog.
Felélénkül, mosolyog a szeme és "csiszolja" a lábaival a hordozó felületét. Ezer szerencse, hogy még nem kopik az anyaga. Az ennivaló gyerek enni valóan eszik ennivalót. :D
( A hampedliről én azt hittem létező szó, most kellett megtudnom, hogy nem, ugyan olyan általam generált szó, mint a bumi (cumi), a bernahajder (pernahajder) vagy éppenséggel a reszelt máj (resztelt máj). Ha nincs az én kedves férjem, sosem tudom meg hogy is ejtik a való életben ezeket a szavakat. A bumi, az viszont sms-es elgépelés...
Ugyanakkor számomra sokkal jobban hangzik a bernahajder és a reszelt májnak is több értelme van így. :D
Visszatérve Flórához, lassan érik az újabb próbálkozás krumpli pajtással, előre félek. Azt mondják a szakemberek, hogy a kisbaba azért nem szereti a krumplit, mert ragadós, odaragad az inyéhez, szájpadlásához. Ok, ok. Elfogadom. Ugyanakkor érdekelne, hogy ezt honnan tudják? Hány 5-6-7 vagy hova tovább 8-9 hónapos baba tudta nekik elmondani, vagy idősebb korukban visszaemlékezve, az első sikertelen krumplievést annak ragadósságával indokolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése