Merem leírni a többesszámot azért, mert amikor én elhűlve mesélem, vagy épp látja a kisgyerekes ismerős, rokon, hogy milyen viselkedési formákat sajátított el az utóbbi időben a Flóra, akkor bőszen helyeselnek, bólogatnak és visszaemlékeznek a közelmúltra. Arra, az időszakra, amibe mi szépen - azt nem írhatom, hogy csendesen, mert igen hangos kiabálások kísérik - szóval belecsöppentünk és szerintem ők örülnek, hogy már kinőtték.
Flóra igencsak akaratos, de egyenlőre el lehet terelni a figyelmét és a nyugodt hangra jelenleg még jól reagál. Nem tudom, hogy lesz e ez másként, de nem árt felvérteznem magam giga-mega adag türelemmel és higgadtsággal. Továbbá kiabál, amit fogalmam sincs honnan szedett, mert mi nem kiabálunk. Képes pillanatok alatt bevörösíteni a fejét, a majd 90 cm kis testét pedig elönti a méreg. Igazi kis puffancs lesz, ha nem a tervei szerint alakulnak a dolgok, ha nem engedünk neki valamit. Ha nem megyek bele a huncut kis játékaiba, akkor jól lehet kezelni a dolgokat és egészen hamar visszatér közénk az igazi kiegyensúlyozott Flóra. Ugyanakkor néha "leállok vitatkozni", belemegyek a kis játékába, amiről tudom, hogy a világ hülyesége, mert mégiscsak egy kisgyerek és senkinek sem jó, hogyha türelmetlen vagyok. Viszont, sajnos - tekintve, hogy nem vagyok egy szuper anyu - ez bizony előfordul. A legmegdöbbentőbb nekem mégis az, hogy, ha mondjuk nem szépen sétálunk el valahonnan, hanem erővel arrébb viszem a gyereket, aki közben kiabál, az engem sokkal jobban megvisel, mint őt. Ő az egészet letudja kb. 10 másodperc alatt, én meg este mesélem Balázsnak, hogy képzeld, jaj-jaj, úgy kellett elvinni a gyereket egy kerítéstől, mert nem akart balra továbbjönni. Igaz mehettünk volna egyenesen, de ott útmunka volt és jobbnak láttam, ha elkanyarodunk. Erre micsoda cirkuszt csinált én meg fogtam és elvezettem, szigorúan. 10 méter múlva meg sétált újra a saját lábán, amerre kell. Fene se érti.
Türelem, az kell ide.
Türelem kell az udvaron játszáshoz, hogy összeszedjük együtt a 67 felé szétdobált játékokat és babákat. Türelem kell, hogy együtt szedjük össze, hogy megtanulja, hogy a játékokat bizony, ha széthajigálta, mint valami eszelős, akkor össze is kell szedni. Egy ideig ment, hogy Anya nevű hű szolgáló elpakolgatta a dolgokat, de a szolgáló fellázadt és inkább időt nem sajnálva, kézen fogom a gyereket és bármennyire is nem szeretné, de bizony együtt összeszedjük.
Türelem kell az evéséhez. Van, amit délután megeszik, de reggel nem. Az én vacsorámból kieszi az uborkát és a paradicsomot, reggel meg a saját reggelijében ugyan ezeket meghagyja.
Türelem kell a pelenkázáshoz, hogy legyen lelki erőm a 22. hasba rúgás és kalimpálás után is kicserélni a pelenkáját, mi több, megnyugtatni, hogy mindjárt vége.
Kitartás kell, hogy a reggeli és esti Bogyó és Babóca DVD adag hallgatása közben ne másszanak a dallamok a fülembe, hogy aztán azt dúdoljam egész nap, hogy ezek ketten micsoda jó barátok.
És még sorolhatnám, de, amikor a kertben meglátunk egy katicabogarat, akit Flóra érdeklődéssel figyel, mutogat rá, vagy este az ablakából nézi a világító Holdat, és mondogatja, hogy Hod, akkor lesz türelmem, kitartásom, akaratom, mert tudom, hogy megéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése