Nehéz dolog ám ez a blogírás, mert ugyan lenne mit írnom, hiszen megemlékezhetnék arról, hogyan törte el Balázs Flóra kis kádját még Pünkösdkor vagy beszámolhatnék arról, mennyit fejlődött a gyerek, vagy milyen jó látni, hogy nem fél az állatoktól, hogy szereti a macskákat, kergeti őket és őt is a "fogója" érdekli a legjobban. Vagy, hogy milyen ügyesen legózik, kirakósozik, vagy bővül napról napra a szókincse, hogy milyen öröm, mikor próbálja kimondani, hogy Eszter, vagy Nóra vagy Keve és betűről betűre halad, közben pedig a Nono ból Nyonyo, a Ke-ből pedig Kev lesz, de próbálkozik. Hogy mostanában megint minden nap esik egyet, kettőt, hogy a térde megint tiszta horzsolás, de van, hogy saját magán nevet egy egy esés után. A mi gyerekünk felfedezte a motorozást. két motorral nyomja és élvezi a száguldást. Vagy éppen beszélhetnék arról, hogy micsoda "bélpoklos", hogy a grillezett húst csemegeuborkával eszi. (Persze a húst már ki tudja mondani) és imádja a vizet, nem számít sem a ruha sem a cipő, ha úgy van kedve ő beleugrik a legnagyobb tócsába is, a legnagyobb örömömre, de tegnap például a nagyapjával autót mostak, szerencsére készültem, így legalább gumicsizmában nyomta.
Szóval sok sok mindenről tudnék írni, de valahogy csak ennyire futja, meg a képekre.
