a motor

Az ősz

Gyerekkoromban nem szerettem az őszt- úgy emlékszem, mindig az iskolakezdést és főleg a tanulást  jelentette. Amikor dolgoztam majdnem mindegy volt épp milyen évszak van, két fő kritérium volt. Ne legyen túl meleg és ne legyen túl hideg ami idővel kibővült a  ne sötétedjen túl hamar, ne essen az eső opciókkal. Majd, egy mindent elsöprő fő érv maradt a kedvenc évszakra vonatkozóan. Ne legyen túl sok utas a buszon, villamoson.

Tavaly óta imádom az őszt. Nem jelent elmúlást számomra. Sőt inkább valami kezdetét. Flóra ősszel született és egészen idén nyárig órákra el lehetett menni vele sétálni, a nap bármely szakaszában. Aztán jött a nyár és reggel 9-kor sétáltunk. Vagy már akkor sem.

Most viszont itt van az ősz újra, nincs iskolakezdés, nincs munka, nincs tömeg. Van viszont kellemes idő, gyönyörű színek, illatok, hulló falevelek, dió, gesztenye és újra megyünk, újra beletolom a babakocsit a tavaly felfedezett gödrökbe. Annyi változott, hogy, míg tavaly ezeket a sétákat a migyerekünk végigaludta, most éber. Most azért sétálunk, hogy elérjünk a játszótérre, megnézzük a patakot, a villamosokat és kavicsokat gyűjtsünk, meg egyéb tereptárgyakat.

Az a Flóra, akit egy éve hordozóban vittünk fel a lépcsőn, ma már felmászik magától, hogy a tetején vissza adja a Colá-mat, szigorúan felrázva és nem keverve.

Friss

Flóra járni nem akar, viszont lépcsőn felfelé minden további nélkül közlekedik. A technikája is figyelemre méltó, ha úgy alakul, szeretném majd megörökíteni. De, mivel a technikája figyelemre méltó, ezért szigorúan mellette, mögötte kell állni, nehogy leessen. 

Jó, ha akkor is mellette vagyunk, mikor elfelejt kapaszkodni és rájön, hogy ő bizony nem fog semmi biztos pontot, mert olyankor ijedtségre hajlamos és elkerülve a saját ijedtségünket inkább mögé állunk. Így nem fotózunk.

Ugyanakkor nem állhatunk mindig mellette, így jelenleg van egy karcolás az orrán és ami még aggasztóbb, hogy belilult a gyűrűsujján a köröm alatt. Én aggódom, szerencsére a gyerek, aki vélhetően rácsukta az ujjára az ajtót, teljes nyugalommal éli napjait.

Előbújt egy újabb fogacskája, nevezetesen a jobb alsó kettes. Ezt véletlenül láttam meg, egy nyitott szájas nevetése után. Egyébként ritkán enged betekintést.Szó szerint erőt kell alkalmazni.

Mostanában erre az erőre gyakran van szükség, mert Flóra néha úgy viselkedik, mint aki éhezik - még jó, hogy fényképekkel illusztrált a blog - megrág mindent, amit talál. Szedtem ki a szájából labda darabot, virág levelét, matricát, papírfecnit. Ezeket kíváncsiságból szájába szedi, de mivel nem tudja mi az, valamint túl nagy neki, le se nyeli. (Remélhetőleg) Ma egy csatt került elő a szájából, miután kivette a hajából és eltüntette. 

Nem igazán vevő a kompromisszumra, mert a haját nem hagyja, hogy levágjuk, a csattot meg megeszi. Lassan átkereszteljük Szandokánnak.Viszont reggel nagyon aranyos, mikor álmoskás arccal és össze vissza álló, torzonborz hajjal ül a kiságyában és magyaráz, kezében a jól meggyűrt feje alá tartozó ronggyal. (párnával, pelenka darabbal)

Flóra két hete tejet iszik. Bolti bio iszonyat drága tejet. Nem pöttyös tőle és szerintem finom. Finomabb, mint az átlag tej. Próbáltuk átvariálni az étkezéseit, mert már mégiscsak 1 éves, de nem még nem teljes a siker. Persze nem versenyfutás, időnk van bőven.

Bon Anniversaire Oncle Médé!

Amikor feltűnik, hogy gyanúsan nagy a csend

akkor rendszerint ilyen és ehhez hasonló látvány fogad.

Morcos a kis Husi?

                                                    Ugye milyen előnyös ez a kép rólam?
                                                         Vidám, és karcsú vagyok rajta.

                                                                  Csak vicceltem :)
                                                   

Hintázik a Flóra baba

 Kedves Érdeklődők!
Ezúton, az alábbi képeken keresztül tudatom Veletek, hogy hogyan töltöttem az első születésnapomat. Nagynénémnek és Keve unokatestvéremnek köszönhetően stabilan ültem az új csacsimon és ennek mindenki nagyon örült. Látjátok, ugye? Flóra

1.1, 1.2 és 1.3 meg a csacsi - fényképekkel illusztrálva

Flóra baba egy éves lett, így már nem tartozik a sehányévesek táborába. Ugyanakkor az életében nem következtek be radikális változások azzal, hogy megünnepeltük az első születésnapját. Illetve mégis, beköltözött hozzánk egy nagy rózsaszínű ló (csacsi) és mint háziállat funkcionál. 

  Valamint kb. egy hétig tortát ettünk. Vagy a hagymát is hagymával eszem helyett bevezettük a tortát is tortával eszem szakkifejezést, amit első születésnapok ünneplése kapcsán szokás alkalmazni. Amikor a túlbuzgó szülő – én – több tortát készít/tet, mert több hullámban jönnek vendégek, létrehozva így „a Floci hete” című ünnepségsorozatot.

Ünnepeltünk szerdán, amikor pont 1 éves volt. Sütöttem trancsírozni való ronda tortát. Ezt tényleg a Flórának szántam, csináljon vele, amit szeretne. Kedve volt belenyomkodni az ujjait a sütibe, kedve volt enni a piskótából és kedve volt a tetejét átrendezni. A kicsit nem szép tortából a munka végeztével nagyon nem szép torta lett. Mivel a sütésnél engem csak a lelkesedés visz előre, ezért nem is bántam különösebben. 

(Lelkesen nekiállok sütni, elképzelem milyen szép lesz a végeredmény, ami ugyan csak a képzeletemben létezik, mert valójában az esetek nagy-nagy százalékában nem lesz jó a tészta, vagy nem lesz szép, vagy nem sül meg, vagy nagyon megsül. De mérhetetlenül lelkes tudok lenni a sokadik sikertelenség után is. Mentségemre legyen mondva sósat és mézeskalácsot tudok készíteni, az édes sütemény nem az én asztalom. ) Az 1.1 torta így elkészült és sorsát bevégezte.

 

 Az 1.2 és 1.3 torták elkészítésében már nem működtem közre. Illetve egy kicsit mégis. Szigetszentmiklósról rendeltem és az egészben az a nagyszerű, hogy odavezettem, megrendeltem. Majd odavezettem és elhoztam. Pedig sokan tudják, hogy hogyan is állok én az autóvezetéssel. Szigetszentmiklós meg azért, mert más cukrászdát nem ismerek. Ezeket a tortákat a gyerek nem trancsírozta szét, nem kínálta meg a kiskanalát tortával, viszont, most hogy már 1éves evett ezekből is, persze csak a tésztából.

Ettünk, ittunk jót mulattunk. Ezt a bulit valahol magunknak csináltuk, mi örültünk annak, hogy Flóra Eszter 1 éves lett, mert hiába volt lufi, torta, ének és játék, jöttek vendégek és ünnepeltünk nagyon, csak azt tudta, hogy többen vannak nálunk és azt látta, hogy jól szórakozunk. (Viszont, ha mi nevetünk, akkor ő is nevet) Még ugyan úgy telnek a napjai és nem mond Neki semmit, ha a születésnapját emlegetjük és ez így is van jól, mert lesz idő, amikor majd velünk együtt már ő is emlegetni és várni fogja a szeptember 25-ét.

Mérges Gordon újra támad

Van egy pillanat, amikor Flóra, annak ellenére, hogy nem igazán tudja ki az a mérges Gordon, nagyon hitelesen alakítja a figurát. Már már félelmetes.