Hol máshol? Mikor máskor?

Este 8-kor, fürdés előtt, a folyosón a legjobb kirakózni.

Miután a kis autót beparkolta a cipők közé.

Szösszenet

Vettem Flórának karira Bogyó és Babócás memóriajátékot. Nem gondoltam, hogy rettentő módon el kellene tenni, ezért csak beraktam az előszoba szekrény felső részébe. Este a Floci ott téblábolt, pakolta a cipőket, de szokatlanul nagy volt a csend, egyszer csak megjelent háhááá háhháá felkiáltásokkal és lóbálta kezében a társast.

Máshova helyeztük természetesen és reméljük, hogy az élmény nekünk volt maradandóbb, mint a kincsvadász gyermeknek és karácsonykor is legalább úgy fog örülni neki, mint tegnap.

oooo

Már épp kezdett kimászni az első bölcsis megbetegedéséből, de már itt az újabb. 

Komolyan sajnálom már szegény gyereket, vegzáljuk állandóan az orrporszívóval és nincs egy nyugodt napja sem. Változatosság kedvéért, most Apára van "rágyógyulva" Apa az aki nem tűnhet el a szeme elől, akiről mindig tudnia kell merre jár. 

 Flóra első bölcsődei alkotása.

Mikrobi hajjal.

Hosszú

Egy percre nem áll meg, mindig mozgásban van, így lehetetlen rendes képet készíteni a frizkós kislányról. 

A bölcsiről annyit, hogy a héten volt két napot, azt mondják nincs vele gond, noha az ebédet nem ette meg egyik alkalommal sem. Egyelőre nem feltétlenül hiszem el, amit hallok. Sokat ront a helyzeten, hogy reggel amikor eljövök sír és ebéd körül, amikor odaérek már (vagy még mindig) sír.

Jack, a tök

munka közben.

Itt sütött a nap

Őszi feladatok

Feladat van bőven, szerencsére van segítségem, aki mindennek tudja a helyét.

Az első igazolt hiányzás

5 bölcsődei nap után beköszöntött a betegség. A napos hétvégén Flóra szó szerint átvergődte magát. A borzasztó reggelek után, délutánra lett mindig kicsit jobb kedve. 

Bár értékelhető láza nincs, a közérzete nem jó, nem nagyon eszik és reggelente elég kiábrándítóan viselkedik. Ebben akár türelmetlen felnőtt és türelmetlen, beteg, nyűgös gyerek reggele címmel közös haknikat  is vállalhatnának az apjával.

Hétvégén visszakaptam egy kis részt a sehányéves Flórából. Se a kiságyában, se a mi ágyunkban, se sehol nem akart aludni, csak a kezemben, de ott békésen. Így esett meg, hogy vasárnap a "rendkívül izgalmas" F1-et kellett néznem 0 hangerővel, mert a kezemben aludt a Flici, akit csak kb. egy óra elmúltával lehetett áttenni a kanapéra.

Délután elmentünk a doktorhoz, ahol Flóra várakozásokat felülmúlóan viselkedett. Eddig, ha az épületet meglátta sírni kezdett, most már bent voltunk az orvosnál és még NEM sírt. Jó, a vizsgálatot nem bírta, de ki már úgy jött, az ajtón, mint akinek semmi baja. Integetett, elmondta, hogy haza, eltettük az ajándék matricát és elégedetten elvonult hintázni. 

Ez úgy tűnik, most az odáig vagyok meg vissza időszak, mert most megint úgy éreztem magam.

Most egy darabig nem megyünk a böli néven futó víruslelőhelyre. A helyzet ugyan nem komoly, de nem is szeretném, hogy azzá váljon.

Beteg

Hétvége

Nátha ide vagy oda, ha jó az idő Flóra az udvaron éli felfedező életét...és grimaszt grimaszra halmoz, közben meg rendületlenül magyaráz.

A böliben: péntek

Korán ébredt és mégis ma késtünk el a leginkább. Percekre kell itt gondolni, de úgy tűnik, hogy a reggeli babakocsi tologatás és motorozás a kertben nem kompatibilis a bölcsődei pontos érkezéssel.

Újra elmentünk a kutyuskás tábla mellett, ami visszafelé érdekesebb már, mert akkor csak  a hátát látja és így óvatosan közelíti meg. Vajon ott van még a kutyus, kutyus van e rajta? Igen, a felismerésnek mindig nagyon örül.

Gond nélkül bemegyünk, átöltözünk, tudja hol a jele, mit hova kell tenni. Jó néhány jelet felismer, elmondja miket látott, kezet mosunk bemegyünk, játszik. Aztán jön a megjátszás.

Megissza a tízóraira kiosztott meggy levet. Sőt, repetát kér.

A mi lányunk, aki két éves koráig csak vizet meg tejet volt hajlandó inni, akit el lehetett kergetni, az asztaltól, ha valami mást kínáltunk neki. Megitta pohárból, ügyesen. Odavoltam meg vissza.

Kimentünk az udvarra, majd megkértek, hogy távozzam és csak fél 12-re szíveskedjek visszatérni.

Az elején, mikor elköszöntem eltört a mécses, sírni kezdett, de kapott cumit és elment játszani, labdázni. 

Ezt még láttam is, mert hiába volt kiadva, hogy távozzak, azért stikában leskelődtem mg egy picit. Majd mintegy 40 perce ténylegesen el is jöttem a bölcsődéből. Út közben majdnem felhívtam az autó figyelmét, hogy oda nézz, ott jön a villamos, de végül rájöttem, hogy nincs velem, Flóra, akinek eredetileg szántam volna  ezt a mondatot. Az autót meg teljesen hidegen hagyja, ha magamban beszélnék.

11-kor már kint ültem az előtérben, a fülem a csoportszoba küszöbén volt kb. és füleltem, hallok e valamit, ha nyílt egy ajtó készültem, hogy na, akkor nem bírnak vele, menjek. De csak nem nyílt az ajtó, csak nem hozták. 3/4-ed 12-kor aztán megjelent, megviseltnek tűnt és nagyon örült, hogy viszontlát.

Azt mondták, hogy az udvaron szépen eljátszott, mikor bejöttek ebédelni, akkor kicsit megint sírt, de meg is nyugodott. Eltüntette a rakott krumplit és a túró rudit, az almát meghagyta és megitta a vizet. 

Segítettek neki evés közben, mert annyira azért nem ügyes, de eszik, mint a kis angyal. Hazajöttünk és itthon 13-tól aludt is, most nem kapott második ebédet, mint tegnap. 

A bölcsiből hoztuk:

Már péntek délután tüsszögni kezdett, éjjel elég nyugtalanul aludt, reggel korán ébredt. Már folyik az orra. Úgy, hogy a tüsszentések után Balázzsal egymásra nézünk és rácsodálkozunk a gyerek orrából kifolyó váladékra és bólogatunk, hogy ilyen, ilyen még sosem volt. 

(Számítottam rá, hogy lesz ilyesmi, mert mindegyik csoporttársának van valamilyen légúti tünete. Számomra az az érdekes, hogy a orvos szerint, hogy néz ki az a gyerek, aki közösségbe már mehet)

Szombaton Flóra hihetetlen boldogsággal vette tudomásul, hogy nem kell menni bölibe.

A böli: szerda-csütörtök

Rutinná vált, hogy reggel ébresztőre kelünk, különben elkésnénk. Az utóbbi két évben nem használtuk, mert Flóra volt a vekker. Idén elkényelmesedtünk, mert néha megesett, hogy a vekker túlaludta a szüleit is.

Reggelizik, öltözik, mint a kis angyal, megissza a tejet, játszik egy kicsit, integet Apának, aki elszalad dolgozni. Aztán kénytelen kelletlen veszi a cipőjét és indulunk mi is. Megyünk, de nem lelkes. Csinálja, mert szerintem már most kötelességtudó, de nem élvezi. Az úton kb. elmondom 24x elmondom, hogy hova megyünk, ott milyen játékok vannak, ő elismétli. Minden nap megnézzük a kutyuskás táblát - ahol nem lehet kutyát sétáltatni - és a virágokat. Tegnap a bölcsőde kertkapujáig tartott a szomorúság, ma már csak a kutyuskás tábláig. Jön, hagyja magát, de ez nem az igazi Flóra.

Ma már sírás nélkül mentünk, öltöztünk, mutatta hova kell menni, hogy a gyerekekkel találkozzon, kezd rutinos lenni. Ebéd előtt kb. fél órát voltam távol, mikor jöttek vissza a gyerekek az udvarról, akkor kezdett el keresni és persze sírni. 

Hamar megnyugodott és utána jött a "megjátszós" ebéd, ahol, simán elfogyasztotta a kiporciózott makaróni adagját és a vizét. Mintadiák, de nekem kicsit olyan, mint akiből kiveszett a lélek.

Hazafelé indulva elköszönt a gondozó néniktől, megcsodáltuk a buszokat, villamosokat és a kutyuskás táblát. Pont, mint odafelé. Immár negyedik napja, ezt is szigorú rendszerben.

Itthon azért még elfogyasztotta az ebéd második részét, aztán kidőlt. Odáig vagyok meg vissza.

A második szülcsinapcsi

A bölcsis élmények megkezdéséhez Flórának be kellett töltenie a kettőt. A minap még sehányéves, most meg már két éves. Nekem ez  az időszak rövidebbnek tűnt, mint a 0-1-ig tartó, pontosan ugyanennyi nap.

Volt torta, most már csak kettő, idén is sütöttem egyet, lelkesedésem továbbra is határtalan, pedig még mindig nem tudok sütni. (se)

Tavaly mi voltunk a lelkesedésem áldozatai, idén Flóra és a keresztszülei. A helyzethez hozzátartozik, hogy a tortát aznap délelőtt sütöttem és készítettem, mely délelőtt a szomszédunk kislányának a keresztelőjére és az azt követő sütizésre voltunk hivatalosak. Balázs egy ponton ki is jelentette, hogy a keresztelőről szerinte elkéstünk. Nem lett igaza és végül a túrótorta is elfogyott.

Pedig mikor Flórát kérdeztük:

- Ugye finom a torta?

Ő ezt válaszolta.

-Nem.

A másik torta volt igazából "a torta", nyilván sokkal de sokkal több időt szántam a kiválasztására, mint amennyi ideig végül Flóra csodálta a Bogyó és Babócás képet. Remekül és élménygazdagon telt el a születésnapi hétvége, de a fejem egy kis zugában már akkor is a bölin zakatolt az agyam.

A böliben, hétfő-kedd

Hétfőn egy, ma két órát voltunk a bölcsiben. Szerintem nem tudja mi ez a hely, azt gondolhatja, hogy valamiféle elrontott játszótér, ahol a legnagyobb hiba az, hogy egy épületbe be kell menni ahhoz, hogy aztán a kertben kedvére szaladgálhasson. Ja és nincs hinta, pedig minden reggel elmondja, hogy hinta hinta, mert bezzeg az ovis részen meg van.

Mivel elég közel van egymáshoz a bölcsi meg a védőnő és máshol nincs számomra megfelelő parkolóhely, ezért ott állunk meg, ahol akkor szoktunk, ha Zsuzsa nénihez megyünk. Ezzel rögtön előcsalogatok egy két könnycseppet, bár ma már kevesebbet, mint tegnap :)

Szerencsére járnak villamosok, buszok, látványuk pedig könnyszárító hatású.

Bölcsőde kertkapuján gond nélkül bemegy, de a bejártai ajtón már vinni kell. Nem tetszik neki, visszavenné a kabátját, hozza a táskámat, cipőmet, folyik a nyála és közben mondja, hogy menjünk. Nem megyünk, maradunk. Masszív 20 perc hiszti és sírás után néha néha megnézi a mesekönyvet, a babát és lassan elül a vihar. Észreveszi a fa kisállatokat, a vonatot és a síneket és játszani kezd. Mikor kimennek a gyerekek az udvarra, gond nélkül megy utánuk. Ott csúszdázik, motorozik és elvan. Leginkább elvan, a földet ma már rászórta az asztalra és meg akarta taposni a virágot. Mikor eljöttünk- és ehhez először épületen belülre kell kerülni - már nem sírt, integetett a gyerekeknek. Megvárta türelmesen, míg összeszedem a holmim és szépen kisétáltunk. Alakul, de nem vagyok nyugodt.

Elindult a bölibe