Két vagy három hete jött a védőnő és ajánlotta, hogy Flórát vigyük el konduktorhoz. Lelkes volt és még aznap visszahívott, hogy mikorra szerzett időpontot. Azért volt ilyen "lelkes", mert aggasztónak találta, hogy az akkor 5 és fél hónapos Flocó még nem fordult át a hátáról a hasára. A látogatását követő napon ez meg is történt, de ettől még úgy volt a dolgokkal, hogy ártani nem árt, ha megyünk. Nem veszíthetünk semmit, gondoltam és végül is most hétfőn megjelentünk a megadott helyen, a megadott időben.
10.45-re volt időpontunk, 10.40-re érkeztünk, és 11.15 után mehettünk be. Több, mint fél órát vártam, de sokkal jobban zavart, hogy fel kellett ébreszteni az édesdeden alvó Flórát, hogy az eredeti időpontra odaérjünk. Felesleges volt.
A vizsgálatról azt gondolom, hogy valójában nem ártott, mert mi ritkán tornáztatjuk Flórát, azért mert nehogy rossz mozdulatot rögzítsünk Benne, vagy ártsunk Neki, mert nem tudjuk mi a szakszerű. Csak a józan ész határain belül mozogtunk és mozgattunk. Ebből a szempontból jó és hasznos volt, mert megmutatta, hogy lehet segíteni Neki a kúszásban, erősíteni a karjait, ösztönzően fellépni..stb...
De, és mert mindig van egy de, javasolta a hölgy, hogy vigyük el csípő ultrahangra, mert nem egyformák a 2 combján a redők és ez problémákat jelezhet. Ah-ha.
2x voltunk csípő ellenőrzésen. Először, mikor hat hetes volt, másodszor pedig, kb. egy hónappal ezelőtt, az Ortopédiai Klinikán. Egyik helyen sem mondták, hogy ultrahangra kellene menni, hogy bármi okot látnának rá, vagy olyan redő eltérést, ami indokolná az UH-ot.
Így, most van egy nevünk és telefonszámunk, egy orvoshoz, aki csinál csípő ultrahangot, hol máshol, mint a hozzánk oly közel eső Pillangó utcánál.
Nem tudom, hogy mivel teszek jót Flórának. Ha "elrángatom" mindenféle orvoshoz vagy megvárom, hogy fejlődjön a saját ütemében. A konduktor is azt mondta, hogy minden OK, de a biztonság kedvéért, menjünk el. A konduktorhoz is csak a biztonság kedvéért mentünk, most mehetünk tovább, ördögi kör ez, közben Flóra fejlődik, fordul, forog, erőlködik, erősödik, megbarátkozott a krumplival, jól eszik, jól alszik, sokat nevet és egyáltalán nincs rá semmi panasz. Mindenhol elmondják milyen nyugodt és figyelmes, érdeklődő, de azért a vérnyomásomat mindig felküldik a padlásra, csak úgy, jó szándékból.
Azt gondolom, mindentől függetlenül, hogy minden gyereknek van egy saját fejlődési üteme, amit több tényező határozhat meg. Flóráról köztudott, hogy nyugodt és a környezet iránt nagyon érdeklődő. A beszédre nagyon figyel. Aztán az is köztudott, hogy a korának megfelelő súlytartomány felső részében tanyázik. Tehát nem sovány és ritkán éhezik. Ráadásul most már, hogy a krumpli is a barátunk lett, így, mindent megevett, amit eddig kapott, válogatósnak sem válogatós (még). Ezek a tényezők nem biztos, hogy elősegítik a gyors mozgásbéli fejlődést.
Flórában egyébként van egy jó erős adag akarat, és küzdeni akarás. Most, hogy szemvillanás alatt fordul, most már "menne" tárgyak után, nyújtja a kezét, próbálkozik elérni az ujjacskáival és közben küzd, hogy valahogy megszerezze a kiszemelt játékot.
Fogacska még nincs. Várom és nézegetem, de nem jön. Többször kezdett el sírni mostanában minden előzmény és ok nélkül, ilyenkor nem tudunk másra gondolni, csak a fogakra. Meglátjuk mikor látjuk meg. :)
A héten randevúzott a haja és az olló is. Elől már belelógott a szemébe, a csatt meg nagyon könnyen kiesik a hajából, így a számomra egyetlen logikus tárgyat, az ollót választottam a probléma megoldására.
Megoldódni látszik a krumpli undor is. Először sok sárgarépa kis krumplival, majd fordított aránnyal "támadtam", de most már a sima krumplit sárgarépa nélkül is megeszi. Sokat kell beszélni mellette és szórakoztatni kell közben, de így vidáman, mosolyogva eszi és közben nagyokat tátog. Super süß.
