Már három hónapos is elmúlt

Na  igen, komolyabb, Flóráról szóló történet az utóbbi időben kevés született, mert hát gyakorlatilag képtelen voltam összeszedni a gondolataimat karácsony előtt. A helyzet karácsonykor sem igazán változott. Olyan jó volt, hogy végre hosszabb időt tudtunk hármasban lenni, hogy nem akartam a  blogírással foglalkozni. Ennyit a bevezetőről...

Flóra december 20-án megkapta a második kombinált oltását. Most már rutinosan mentünk és ugyanakkor kíváncsi is voltam megtörik e a sorozat vagy Flocó most is bebüdösíti a rendelőt. De a várva várt produktum elmaradt. Az oltást egészen jól viselte, nem sírt sokat és hamar meg is nyugodott. Hazafelé el is aludt a kocsiban és itthon is jót pihent. Estére lett hőemelkedése és a komolyabb probléma megelőzése érdekében kapott kúpot. Ezt is tűrte. Másnap már nem volt semmi probléma.

Flóra a mérések szerint 60 cm és majd 6 kg. Halad az ideális fejlődési görbe mentén. Én egy kicsit féltem, - számomra hirtelen lett 6 kg. - hogy majd megint lekövérezik, de semmi ilyen nem történt. Egyébként meg nem is mondanám rá, hogy több a súlya, mint az ennyi idős babáknak általában. Szerintem formás és arányos. Roppant elfogult vagyok ám.

Szeret tornázni, a lábát nagyon tudja mozgatni, együtt a kettőt vagy külön külön. Csak úgy rúgkapál, kinyújtja, behajlítja a lábikóit. A kezeivel is kalimpál, de szerintem a lábával többet.

Most épp ott tart, hogy már nincs ökölbe szorítva a keze - jó mondjuk ezt egy ideje már nem csinálja - és nem mutat folyton fityiszt. Elkezdte vizsgálni az ujjait, hogy azok bizony mozognak és elmélyülten tanulmányozza őket.

De nem csak az ujjait nézni, hanem gyakorlatilag mindent. Ha kivisszük  konyhába vagy bent van a nappaliban és nincs a keze ügyében egy játék sem, akkor is elnézelődik. Megfigyel mindent. A lámpák és fényforrások a gyengéi, de nézi a fotókat a falon, ismerkedik a függönnyel és gyakorlatilag mindent megfigyel. A karácsonyfa most általános és nagy kedvenc, fényes is, világít is, csillog is.

Ő a csörgőkkel nem játszik. Megfogja, de még nem tudatosan és az nem is olyan vicces, mint ha mi forgatjuk.

Egyszer a védőnő mondta, hogy a kedvenc játékával lehet motiválni...Flórának nincs kedvenc játéka. Ami van, azt mindegyiket használja és ugyan arra a két dologra. Megtapogatja, próbálja megfogni és addig küzd amíg a szája elé nem keveredik az aktuális darab, amit aztán jól összenyálaz. Elég sok nyálat termel, amiből hol sok kicsi, hol egy nagy buborékot fúj.

Egészen jól kialakult napirendje van. Sétálni és fürdeni egyaránt szeret. Fürdés közben most már egyre többet és többet ficánkol. Nem sír, ha vizes lesz az arca, vagy belemegy a vízcsepp a szemébe. Az öltözést is megszokta, akkor veszti el hamarabb a türelmét, ha már fáradt. Szokott gagyarászni is, ugyan napjában csak egyszer vagy max. kétszer, de akkor hosszabb időn keresztül és mindenféle hangokat képes kiadni és látni rajta, hogy annyira de annyira akar beszélni. Próbálja mondani, néha elismétli ugyan azt többször, mert nem csak egy egy hangot mond, hanem mindenféle összetett dolgokat. Rám néz és "elmondja" ugyanazt többször én meg nem értem mit mond. Pedig úgy szeretném.

A miénk

Mert feketén és színesben, sapkával és anélkül, ruhában vagy simán rugdalózóban egyszerűen nagyszerű.

Karizom

Nem figyelhetem egész nap a csillárokat, néha a szőnyeget is meg kell vizsgálnom. Ilyenkor veszem észre, hogy van ám ott nyuszika, őzike és teknős is, akik ugyan próbálják felvenni a versenyt a csillárral, de  egyenlőre esélyük sincs.

Tegnap kellemes, de kissé egysíkú társalgást folytattam  a nappali csillárral. Csak mondtam és  meséltem neki a történeteket, de nem nagyon reagált. Olyan, mint aki nem akar észrevenni, mint akinek nem tetszik, hogy beszélek hozzá. Ha sokáig folytatja ezt a szótlanságot még a végén megharagszom és bosszúból az őzikével fogok barátkozni. Talán ő válaszol, ha megkérdezem tőle, hogy van...

Boldog a Karácsony :)

Látod Livi néni...

 Van nekem egy rózsaszín macikám, amivel ma megismerkedtem.Finom puha a feje, sajnos nem ehető és szép a ruhája, az sem ehető...
Megmutattam a macinak, hogy milyen szépen tudok mosolyogni, de nem nevetett vissza. Majd még próbálkozom, hátha sikerrel járok.

 Jóllakott, elaludt. Végtelenül cuukiii :)))

I

6 nap és 3 hónapos lesz. Hihetetlen. A kis kerek fejű Goblinkából  baba lett. Baba, akit nagyon érdekel a külvilág, aki  figyelni a kezét, ha jó kedve van gagyarászik és elég gyakran van szerencsére jó kedve és sokat is mosolyog illetve nevet. Holnap oltást kap, egy újabbat...

Segítek diót darálni, jó?

Olyan nagyon fárasztó munka a dió darálása, hogy közben el is aludtam.

Főbb tevékenységeim

 1. Alvás: Simán kiságyban, kézben ringatva vagy babakocsiban hidegben és hóban. Nekem édes mindegy. A feladatot általában teljesítem.

 2. Evés és az ahhoz kapcsolódó utótevékenységem, a kóma. Ez itt pontosan az. Ilyenkor porszívó mellett is tudok aludni és garantáltan nem lesz egy hangos szavam sem.

3. Nézek, fogok, tapogatok, kóstolok és közben élvezem is a dolgot.

Ha belelátnánk Flóra fejébe vajon ezt olvasnánk?

 Szüleimtől a Szabó Flóra Eszter nevet kaptam 2012. szeptember 25-én. Ez az én születésnapom. Egy fárasztó utazás végén megérkeztem egy helyre, amit hívnak otthonnak, háznak, városnak és országnak is, de én csak azt tudom, hogy én ezelőtt máshol laktam. Az utóbbi időben tény, hogy kicsit szűkös volt, de szerettem. Ez a mostani, ez nagyon tágas, még nem laktam be igazán. Vannak benne jó dolgok, de még azért idegenül mozgok ebben a közegben. Mert:

 Nem igazán tetszik, hogy meg kell harcolnom a napi, 3-4 óránkénti betevő falatomért. Főleg nem úgy, hogy ezt mindig az éhhalál küszöbén várják el tőlem. Az meg már a szemtelenség netovábbja, mikor olyan cumiból akarnak enni adni, amiből sokkal nehezebb kiszívni a tejecskémet (nem kell mondanom, még mindig az éhhalál határán).  Ilyenkor természetesen hangot adok nem tetszésemnek és a leghatározottabban követelem magamnak a jól ismert rózsaszín cumisüvegemet és annak tartalmát.

 Nem tetszik, hogy fürdés után fel kell öltözni. Sőt, nem tetszik, hogy egyáltalán fel kell öltözni.  Úgy élvezem, hogy meleg van, kellemes vízben lubickolhatok közben simizik a pocikámat és tiszta vagyok, bár nem értem miért kell ennyit fürdeni, hiszen úgy sem vagyok koszos. Úgy tűnik azonban, hogy ezt, csak én tudom, a szüleim nem.  Nem is szólok nekik, mert bármennyire utálok felöltözni, ezt a fürdés dolgot nagyon bírom és hosszabb ideig is tart, mint az öltözéses macera. Fújj, a hátam közepére sem kívánom…

 Nem tetszett, de szerencsére megjött a józan eszük és most már nem jellemző, de az elején falra másztam attól, hogy a legszebb álmomból ébresztettek fel, holmi evés címszó alatt. Nem is értem, miért nem tudták megvárni, amíg jelentkezem. Biztos valaki nagyon okos javasolta a szüleimnek, ők meg vakon megbíznak mindenféle idegenekben, ahelyett, hogy előtte megbeszélnék a dolgot Velem, aki ennek az egész hercehurcának ki van téve. Komoly munkámba került, hogy erről leszoktassam őket. Először próbáltam durcás lenni, de nem használt, aztán néha, mikor hagytak tovább aludni és az álmaim nem lettek félbeszakítva, akkor mosolyogtam nekik. Nagy fegyver ám ez a mosoly dolog, nekem nem kerül semmibe, ők meg bármit megtennének érte. Így esett, hogy túljártam az eszükön.  A mosolyommal leszoktattam őket a felébresztésemről.

 Tetszett, de aztán a szüleim megszünetették a folyamatos hordozásomat. Pedig nagyon szeretek a vállukról nézelődni, a vállukon utazgatni és ott pihenni. Aztán úgy tudom, hogy megint jött egy számomra idegen, nagyhangú alak, véderő vagy védőnő nem is tudom, kiféle miféle. Ő mondta, hogy nem lesz az jó, ha engem mindig felvesznek.  Ekkor haragudtam meg erre a nagyhangú nőszemélyre. Én nem ártottam neki, erre ő felbújtja a szüleimet ellenem? Milyen világ ez, elveszik a szórakozásomat, bezzeg a régi helyemen. Senki nem beszélt bele semmibe. Akkor ettem, amikor akartam, nem bajlódtam ruhákkal, mindig kellemes melegben voltam. Ha ezeken merengek, szomorú leszek, belegondolok, hogy milyen rossz is nekem és egy picit honvágyam lesz.

De szerencsére ez az állapot nem tart sokáig, mert valahonnan a szüleim mindig tudják, mikor kell jókedvre deríteni. Egyébként pedig kifigyeltem: félnek a sírásomtól. Ha meglátják, hogy elkezdem lefelé görbíteni a számat, ez a legrafináltabb és egyben legkifinomultabb trükköm, akkor nagyon megsajnálnak, és majdhogynem bármit elérhetek, néhanapján még fel is vesznek a vállukra, újra.

 Mondtam már? Egy ideje van nekem cumikám is. Én nem kértem, mert nem is tudtam mi az. Aztán egyszer csak nagy vigyorogva hozta a hosszabbik hajú szülőm. Előtte eléggé lefoglalt, hogy hangosan sírjak, mert nem akartak felvenni, így nem volt időm megnézni mi is ez a valami. Utólag nem bánom, mert segít nekem elaludni. Ha mérges vagyok, ezzel a cumival könnyebben telik az idő és közben meg is nyugszom. Lehet vele játszani is. Napjában többször tartok cumi röptető versenyt. Igaz, kissé unalmas, mert mindig én nyerek, de van, hogy meglepően messzire elrepül a cumi. Ilyenkor sem szoktam pánikba esni, csak úgy kell tennem, mintha bánatom lenne. Sírós hangot adok ki és másodperceken belül feltűnik valaki, aki visszaadja nekem a cumikámat és kezdődhet a móka előröl. 

 Mit is szoktam még csinálni? Zenét hallgatok és figyelem a fejem felett repkedő színes figurákat. Annyi, de annyi színt látok ilyenkor, néha már káprázik tőle a szemem. Különleges zenélő állatok ezek, barátságosak lehetnek, mert szép hangokat hallatnak. Az a baj, hogy nekem még nem fogadnak szót , csak akkor forognak, ha a szüleim rájuk parancsolnak. Így nekem meg a szüleimre kell hatnom, hogy bírják működésre a színes figuráimat.

 Mivel telnek még a napjaim? El kell rajta gondolkoznom, de ma nagyon elfáradtam, most már csak a fakerítésen átugráló báránykákat látom, akik hívogatnak, hogy számoljam meg őket. Megyek is,most nincs időm gondolkozni, majd esetleg álmomban. 

Két hónap kifejtve

November 25-én két hónapos lett a kicsi Ork. Új beceneve  van és (sajnos) az előzőekhez teljesen jól passzol. A feje alatt lévő ronggyal ugyanis mostanában élet-halál harcot vív. Addig nem nyugszik meg, amíg össze nem gyűri és ki nem rángatja a feje alól. Általában a feje alól kiszedi, de a törzse alatt ottmarad, reggelre pedig kapunk egy legyezőszerűen összegyűrt pelenkát. Így lett Flórából, a kis Leporelló. De ritkán hívjuk így, sokkal inkább a Fló, Flóc, Flórka és Floriska neveket használjuk, illetve használom. Az apja maradt a jól bevált Elmo és Ork szavaknál.

Hétfőn megmértük, 4650 gramm. Csodálatosan okos, értelmes, figyelmes és beszédes. Érdeklődik és figyel, mosolyog és nevet. 

Rendeződni látszik az alvása. 

5x eszik és nem érdekel mit mond a védőnő vagy az orvos, az a 130 gramm, amit alkalmanként megeszik, az neki elég. Valóban, ennyit eszik kb. 1 hónapja, de akkor még maradt a cumisüvegben, most már nem. Kipihent és kisimult, jókedvű és elégedett. Én ilyennek látom, aztán a szakkönyvek meg azt írnak amit akarnak, ha a gyerek éhes lenne, azt jelezné és nyilván adnék is neki. Sokat van levegőn, nézi a színes játékait, a zenélő forgót. Egyértelműen jelzi ha elfárad, ha túl sok inger érte, ha nyugalomra vágyik. Csodálatosak ám a babák,a maguk módján ugyan úgy megértetik magukat az emberekkel.

Amikor letettük aludni, a feje még a pelenka közepén volt.

Cikiségem története

Gondolkoztam, hogy leírjam e vagy mégse, mert ciki és nem akarom, hogy bárki rám küldje a gyámügyet, "alkalmatlan a szülői feladatok ellátására" indokkal. De küldje, vállalom, nem vagyok úgyse alkalmatlan.

Szóval ma reggel (5.20 körül) e-mail írtam, időpontot és helyszínt egyeztetünk mindenféle okokból és megkérdezte a levelezőpartner, hogy mennyi idős is most a Flóra. Én meg leírtam, hogy 3 hónapos. Majd elgondolkoztam, hogy biztos? Majd megnyugtattam magam, igen, hiszen kilenc hetes, betöltette már a 3-at most vasárnap. Bennngggg! Gratulálok anyuka.

Tölti majd december 25-én. Erre egy órával később, a reggeli közben rá is jöttem.

Mentségemre legyen mondva, hogy túl sok hárommal kezdődő mondatot írtam az e-mailben, akkor, azaz 5.20-kor már 1 órája, azaz 60 perce ébren voltam, hogy majd megetetjük azt a (még mindig) 2 HÓNAPOS gyereket, aki evés nélkül simán vissza aludt. Így nem etettünk, helyette e-mail írtam, mert mikor máskor. Ja igen, és ismerem a számokat és tudok számolni - elvben.

Két hónapos a kicsi ork :)

A 2. nap

Az első hónap

A második hónap

Flóra és az oltás(ok)

Csütörtökön több szempontból is jeles napra ébredtünk. Balázs 22-én töltötte be a 30. életévét és ez volt az a nap, amikor Flóra két oltást is kapott. Mi már hetekkel előtte félelemben éltünk és nem a születésnap miatt.

Sosem mértünk lázat, sosem adtunk be senkinek kúpot, Flóra sosem volt beteg és csak egyszer kapott oltást, 3 naposan, de ott tudtuk, hogy nem kell a fentiekre számítani.

Szóval csütörtökön délután, a séta és evés után lementünk a gyerekorvoshoz. A majd 10 perces utat Flóra végigaludta, nem sejtette mi vár rá. A rendelőben tobzódtak a szülők és a gyerekek. Majd idővel a síró gyerekek. Aggódtam, én már ott sírtam volna. 

"Mi lesz velünk, mi lesz Flórával.Ó jaj, szegény, hogy fog sírni, mikor fog megnyugodni. Jaj de rossz lesz neki." Ilyen gondolatok cikáztak át az agyamon. 

Flórának annyira rossz volt, hogy ottlétünk 5. percében már pelenkát kellett rajta cserélni, mert a rendelőt kezdte átjárni az általa kibocsátott nem teljesen virág illat.

Szerencsére nem kellett sokat várni, hamar sorra kerültünk. Megmérték a súlyát (4.500 gr.) és a hosszát (57cm) Flóra akkor már úgy remegett, mint a kocsonya, igaz csak a pelenkája volt rajta. 

Aztán következett az oltás maga. Én oda sem mertem nézni, azt tudtam, hogy épp most szúrják, azért a szemem sarkából figyeltem, és közben vártam Flóra reakcióját, a velőtrázó sírást, de az elmaradt. Csak akkor kezdett sírni, mikor az egész procedúra befejeződött és szerencsére hamar meg is nyugodott, felöltöztünk és már ott sem voltunk. Hazafelé megint elbóbiskolt, aztán itthon a kiságyában pedig szépen elaludt. Aznap és másnap délelőtt néztük nem lesz e lázas, de leszámítva az éjszakai hőemelkedést simán vette az akadályt. Nyűgös sem volt, inkább aluszékonyságot hozott ki belőle az oltás. Úgy tartotta az evés utáni alvásidőket, mint szinte soha. Aggódtam is rendesen, persze most az volt a "baj", hogy miért alszik ennyit. Állandóan a lázát akartam mérni, Balázst az őrületbe kergetve ezzel.

December 20-án folyt köv. a következő oltással.

Fürcsi után

Napirend és egyéb érdekességek

Amióta belépett az életünkbe a napi rendszeres séta, azóta kergetem a fejemet és csak néha érem utol.

Szó se róla, nem frusztrál különösebben, csak épp pár dologra  nem marad annyi időm.

A séta pozitív hatással van a napirendünkre is. Eddig volt egy viszonylag laza, de ebben csak körülbelüli, tól-ig behatárolható intervallumok voltak. Hiába szerettem volna a fürdést fix időpontra venni, ha Flóra szépen és nyugodtan aludt nem volt lelkünk felébreszteni a kijelölt időpontban. Ha nyűgös volt, akkor korábban fürdettünk, ha nagyon nyűgös volt nem is fürdettük. Így a fél 7 és 10 közötti lutri szerű időpontokat nehéz lett volna fixnek mondani.

Aztán az orvos elmondta amit azért sejtettem. Az nem levegőzés, ha bentről - ugyan nyitott ablak mellett - nézünk ki az őszi tájra. Ki kell vinni a levegőre, amíg lehet, amíg ilyen jó az idő. Kellemetlenkedtem egy sort, mert ugyan sikerült hiper szuper modern, csillogó villogó és könnyen kezelhető babakocsit vásárolnunk, de a teraszajtón sajnos nem fér ki. Így az, a számomra kényelmes megoldás sem tűnt megvalósíthatónak, hogy kitoljam Flórát az erkélyre. Le kell menni, ki az utcára más választás nincs. Először délelőttönként 30-40 perceket, egy órát töltöttünk kint, aztán összeszerveződtünk Zsuzsival és Hannával, a délelőttből ebéd után lett, az egy órából pedig kettő és fél.

Mindennel együtt egy  komplett alvásidő. A séták alkalmával el elpilled Flóra, de komoly mély alvásról nem beszélhetünk. Kellemesen eltölti az időt és hagyja, hogy én is eltöltsem azt. Tetszik neki, hogy mozog a kocsi, simán elringatja. Később azonban, ha hazaérünk, evés után a legritkább esetben szokott huzamosabb ideig aludni. De legalább tervezhetővé válik a délután és így, az este és a fürdetés is.

 Hétvégén volt mérlegelés. 4.400 gramm, ütemesen gyarapszik. Babahurkák száma nem változott, a tokáját is őrzi. Az esti fürdővízzel most már jó néhány hajszálat is kiöntünk, menthetetlenül búcsúzik a babahaj, hogy aztán teret engedjen igazinak. Néz, figyel, mosolyog. Szorít rongyot, lepedőt, plédet, de nem szorít színes figurákat. Csak figyeli őket. Beszélget és mindenféle hangot ad ki. Imádjuk :)

Flóra bandázik

Csoportosan nyomulunk a séta alatt. Flóra levegőző partnert kapott Hanna személyében. Igaz nem tudom, mennyire tudnak egymásról, mert Flóra nem lát ki a babakocsiból, Hanna pedig a séta elejétől aludt. De amikor sírni kellett, akkor szolidaritásból Flóra is követte Hanna példáját.

Ezt a kis malőrt leszámítva igazán jól alakult a délutáni, maratonira sikeredett séta. A mi lányunk egész sokat aludt a babakocsiban és aztán itthon is. A levegőn töltött két óra megtette hatását, mi pedig jót sétáltunk én viszont kissé átfagytam. Holnap már rutinosabb leszek. Remélem marad ez az idő és akkor tolhatjuk őket délutánonként.

Alvás helyett, után vagy alatt