Alma

Egy ideje már azt gondolom, hogy a gyerek unja a tápszert. Mindig figyeli, hogy mit és miből, illetve mivel esszük. Ezért a fülbelövés utáni napon Flocó almát evett. Helyesebben almalevet ivott. Aztán reszelt, pépes almát evett kb két kanállal. Egy jó héttel később pedig már elfogyasztja egy kisebb alma felét. Örömmel teszi, boldogan eszi és ügyes nagyon. Szerencsére a maga natúr formájában is eszi az almát így nem kell édesítési praktikákhoz folyamodnunk.

Tegnap pedig összeismerkedett a Sinemil nevű, nagyszerű készítménnyel. Szentjánoskenyérfa magból van és olyan az íze, mint a tejbegríznek cukor nélkül. Tegnap még némi ellenszenvvel, ma már nyugodtabban fogadta, a mindentől mentes, de állítólag remek élelmet. A projekt olyan jól sikerült, hogy alma és ez a sinemil lett az ebédje, igaz, kicsit időigényes így, kiskanállal belekanalazni a kissé folyós Szentjánoskenyérfa mag pépet Flocó szájába. (Hogy adhatnak valaminek ilyen viccesen hosszú nevet...)

Holnap ismerkedik az őszibarackkal, először természetesen lé formájában. Nem vagyok maradéktalanul boldog, mert az már tartalmaz hozzáadott cukrot, csak úgy, mint a bébiétel. De még mindig inkább ez, mint a cukros lébén áztatott konzerv vagy befőtt, esetleg mirelit. Így jár az, aki nyáron nem fagyaszt le piaci őszibarackot, amiről tudná is - úgy nagyjából - , hogy mi van benne.

Hogyan lett...

Arról, hogy hogyan lett Flórából füleske, még nem is írtam.

Több, mint egy hete voltunk a csípőficam kontrollon délelőtt és mivel Apukám aznap szabadságot vett ki így már reggel kiötlöttem, hogy ha a Karolina úton végzünk, akkor délután átmehetünk a védőnőhöz, hiszen, csütörtökön van úgyis a fogadóideje. Így két legyet ütnénk egy csapásra.

Így is lett.

Balázs egyáltalán nem tudta, hogy hova is készülök és mit is szándékozok elkövetni délután, Apukám is csak a rendelő előterében tudta meg minek is jöttünk. Azonnal meg is ugrott a vérnyomása, elvörösödött a feje és felváltva mondogatta, hogy ez mennyire nem tetszik neki és szegény Flóra, miért kell ennek kitenni. Szóval teljesen rosszul volt. Ha hamarabb megtudja megeshet, hogy el sem hoz. Akkor csúszott hiba a számításba, amikor kitalálta, hogy ő bejön a rendelőbe...

Flórának kb.5 percig volt rossz és igen, abban az 5 percben valóban sírt és azt nem volt jó átélni, de utána, mintha mi sem történt volna. Aznap estére elmúlt a pirosság és azóta sincs - kop-kopp-kopp - semmi baj. Szerintem elfelejtette az egészet, nem is fog rá emlékezni. 

Aztán megnyugodott Apukám is, mikor látta, hogy a gyerek ugyan úgy sikít üvegvágó hangon és ugyan úgy rúgkapál, mint előtte.

Balázs megfigyelési képességeit pedig, azt hiszem sokan ismerik. Több perce játszott már Flórával, mikor feltűnt neki a két kis cuki fülbevaló.Mentségére legyen mondva, hogy a hordozóban volt, onnan nehezebb észrevenni. Túl sok jelentőséget nem tulajdonított, annak, hogy a kislányának fülbevalója lett, mert ő egyébként sem kedveli azokat. Hát ennyi.

Füleske közelről, nyálcsíkkal

Maci és a "nősténymedve"

Rendkívül sok dologról kell információt szolgáltatnom. Csak a nagy lemaradásban, rohanásban ki ne hagyjak valamit.

Pár hete a barátnőm megkérdezte, hogy egy 8-9 hónapos baba tud e menni, én meg azzal a hátsó gondolattal, hogy hogy jön ez most ide és miért akarja egyáltalán tudni, válaszoltam neki, hogy nem. Még akkor sem esett le, mikor azt kérdezte, hogy " és egy éjszakára magára lehet e hagyni". Erre is teljesen komolyan válaszoltam, hogy nem dehogy. Erre közölte, hogy akkor augusztusban keressünk Flocónak "dajkát" mert ő férjhez megy, buli lesz és ott kellene lennünk. 

Mi már régóta keresztbe rakott ujjakkal vártuk a hírt, de nem gondoltam, hogy ez egyszer csak így fog berobbanni a vasárnapi éjszakába. Nagyon és azóta is egyfolytában örülök, mert az esküvő az jó dolog, hihetetlen élmény és nekik meg már kijárt. Hiszen, ha nagyon leegyszerűsítve közelítünk, akkor Flocót is nekik köszönhetjük. Ha akkor, 2008. december 31-én nem hívják el Balázst szilveszterezni, megeshet, hogy mi sosem találkozunk és az a durva, hogy akkor a mi barátaink már évek óta egy párt alkottak. Azóta mi megházasodtunk, Flocó is megszületett, az esküvőn Ivil - mert nyilván Róluk van szó - a csokromat is elkapta, - ha jól tudom szárad is néhány a spájzukban - szóval mindezek tudtával igenis "kijárt" már Nekik az esküvő, Livinek meg az élmény. Hihetetlenül örülünk, a titokmester Macira meg mérhetetlenül büszkék vagyunk.

a kis füles :)

Elvan a gyerek, ha ....

vagy olcsó játék .....

Ez pedig nem más, mint a takaró magára rántása, majd kísérletek annak széthúzására.

Küzd

Az üvegvágó hangot nem azért adja ki, mert neki nagyon rossz. Nem, feltételezhetően azért, mert rájött, hogy Ő ilyenre is képes és ami számunkra szomorú, tetszik is neki. Ezért teli tüdőből, egy levegővel addig "vágja az üveget", amíg a feje el nem kezd vörösödni. Majd 10 másodperc technikai szünet - kifújás belégzés - után folytatódik a műsor. 

Küzd, mint aki kúszni szeretne. A hátáról megfordulni még nem tud, de mászni már mászna. Nagyon érdekli a világ. Úgy méregeti az embereket, hogy arra nincsenek szavak. 

A héten megmértük:7200 gramm. 

A haja nagyon cuki. A két oldalán van egy egy  tincs, ami nem kopik, így az már a füléig ér, lassan fonni lehetne.

A csörgővel eljátszik, egyik kezéből a másikba veszi, húzza-vonja és ideig óráig elfoglalja magát.

Csípőficam 3 hónapos kontrollt is sikerült megejteni, így 4.5 hónaposan, de nem találtak semmi problémát, úgyhogy nem maradtunk le semmiről. Az Ortopédiai Klinikára volt időpontunk, elég sokan voltak, de remélem nem hoztunk haza semmilyen bacilust. Furcsa volt látni 6 hetes babákat és már most hihetetlen, hogy a Flóra is volt olyan picike.

Egyre inkább várom, hogy mikor adunk neki a tápszeren kívül mást is. Annyira figyeli, hogy mi mit eszünk, mit iszunk, hogy néha már sajnálom, hogy ő 4 hónapja csak a Milumil ízét érzi. De egyenlőre nem sietjük el, nem javasolják, hogy túl korán megismertessük a mesterségesen színezett és érlelt gyümölcsökkel és zöldségekkel, illetve a fájós pocóját sem szeretném idejekorán megterhelni.

Az új "képessége" hogy eltünteti a száját. :)

képek

 Grimasszal, nyálcsíkkal, idétlen frizurával,  rázkódva nevető apukával, furcsán néző lánygyermekkel.

A hozzátáplálás

A 4 hónapos oltásnál szólt a védőnő, hogy lassan esedékes lesz és eljön, hogy elbeszélgessünk a hozzátáplálásról illetve Flóra megkapja a kis fülbevalóit. Gondoltam, nem sietem el az időpont egyeztetést, mert a közeljövőben a tápszeren kívül úgysem adunk neki egyebet, erősödjön még a gyomra.

Két hete azért telefonáltam, akkor megbeszéltünk egy hétfői napot. Pénteken hívott, hogy ó jaj, időpontot kapott a fogorvoshoz, legyen inkább csütörtök. Nekem totálisan mindegy, reggel felé úgysem szaladgálunk el semerre sem. Csütörtökön reggel, miután szerda este összepakoltam és "kisuvickoltam" a lakást, telefonált, hogy esett a hó és csúszik az út, ő nem jönne. Pedig már rákészültem, nem is a hozzátáplálásos beszélgetésünkre, hanem Flóra fülbelövésére. Áttoltuk a következő hétre. Most meg szakad a hó, azért lassan jöhetne a néni, mert gyűlnek a kérdéseim, kezd érdekelni a véleménye, a mit adjunk a gyereknek enni témáról és egyébként is.

Kíváncsi vagyok, hogy veszi majd Flóra az akadályt. 

Persze az egészet rövidre lehetne zárni azzal, ha összepakolnám a gyereket és lemennénk a rendelőbe, de sajnos, ez mostanában nem fog megtörténni. A babakocsinak is csúszik az út, meg az én lábamnak is. A villamosra fel nem teszem a gyereket, ott tombol a bűz és a tüdőbaj. Ahhoz, hogy elgyalogoljunk hozzá, nincs elég jó idő. A rendelőben rengetegen vannak, mindenféle népség. Utoljára már olyan is, aki a zörgős szatyorból vette elő a műanyag palackban tárolt címke nélküli löttyét. Az a világ meg még nem jött el, hogy velük vegyüljön a 4,5 hónapos gyerekünk.

Elkaptuk

A felvétel rossz, rázkódik a Balázs, remeg a kezem és a Flórának meg folyik a nyála, de akkor is, ez most nekünk a legkedvesebb videó, mert sikerült elkapni, ahogy nevet, hangosan, gurgulázva, még ha csak rövideket is.

Bár a hétvégén, Balázs hasán rázkódva többször is elnevette magát. Mi azon nevetünk, hogy milyen arcokat vág, ő meg azon, hogy mi milyen vidámak vagyunk.

Nem tudjuk hány kg. Fogalmunk sincs, hogy hány cm. Nem tudjuk, hogy a napi 5x-i étkezése és az alkalmanként elfogyasztott tápanyag mennyiség megfelel e az elvártaknak. Egyezik e ama bizonyos nagykönyvben leírtakkal, de ha az orvos megkérdezi, hogy van a gyerek, akkor határozottan azt a választ tudjuk adni neki, hogy jól. 

Balázs mindig mondja, nézd meg, ilyen egy boldog gyerek, illetve "ez egy boldog gyerek".

A héten érdekes dolgok történtek a házunk táján.

Egyrészt, mostanában egyedül rójuk a köröket délutánonként, mert a sétapartner baba egy ideig Németországban időzik. Így, mivel meguntam az utcánkban való le- s fel babakocsi tologatást, izgalmasabb környékre tévedtem. A közeli lakóparkban múlatom délutánonként az időt és ha már ott vagyok beugrunk a gyerekkel a Sparba is. Ez örömteli, mert most 4 hónaposan érzem annyira erősnek és fittnek a Flórát, magamat meg tartom olyan bátornak, hogy beviszem Őt egy olyan fertővel teli helyre, mint egy bolt. Igaz eddig mindig édesdeden aludt és ez a fertő még messze nem az az igazi Auchan vagy tömegközlekedési fertő. De ha jön az influenza, akkor megint visszatérünk a kis utcánk ismert házai, autói, fái és bokrai közé. Lassan az utcaneveket elfelejtem és már csak házakban tudok gondolkozni.

Ugyanakkor jó dolog ez a Spar, előre kitalálom mit főzök, megveszem a hozzávalókat és a babakocsi aljában boldogan hazatolom. Szerencsére nem is időzünk sokat.
Flóra új képességre tett szert. Rögtön kettőre. Egyrészt, a csörgőt egyik kezéből átteszi a másikba, közben persze szét akarja tépni és össze akarja nyálazni. Másrészt, és ez az "érdekesebb" megtanult visítani. Ami külön öröm, hogy tetszik is neki  a hang, amit kiad magából. Úgy visít, mint a malac. :)
Remélem kinövi és visszatér a rendes högűű-zéshez vagy a gurgulázó nevetést fogja inkább rendszeresíteni.
A gurgulázó nevetés. Eddig nagy ritkán és teljesen véletlenszerű dolgok váltják ki belőle. Volt, hogy dalolásra adta ezt a választ, de a legújabb az, amikor a körömreszelő látványa, hangja, vagy az egész körömreszelési folyamat látványa okozott neki olyan fokú örömet, hogy azt hangos, gurgulázó nevetéssel jutalmazta. Azóta lereszeltem mind a saját, mind pedig Balázs 10 körmét, de egyszer volt Budán kutyavásár. A gyerek azóta erre már immúnis.