Kétkezes

Elérkezettnek láttam az időt arra, hogy beüzemeljünk a rajztáblát. Kint már annyira nem mókás rajzolgatni, bent meg mostanában nem színez. Később aztán, mikor a szőnyegből próbáltam kiszedni a kréta csíkokat átfutott az agyamon, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet. Viszont örült neki, csak úgy, mint a karácsonyi díszeknek, amikre ránéz és kijelenti, hogy szép, de szerintem a szánkózó pingvin tetszik neki a legjobban. Pingi, ahogy ő  mondja.

Apa majdnem 22 lett.

Anya a lelkes szakács, cukrász, tortát készített, csak az elején ő maga sem tudta, hogy pogácsa lesz a süti, vagy torta. Végül, az utóbbi készült. Én pedig, ugyan úgy szeretem Apát, mint általában. Nagyon.

Kicsit aggódom, mert Rolcsi Keresztapuval még meg akarnak valamit hajlítani a közeljövőben. Az ilyen típusú erőfitogtatásnak pedig, nem mindig van jó vége.

Hát, a mai bölcsit tulajdonképpen jól ellógtuk!

Az van, hogy jót akartunk és kissé visszafelé sült el. Flóra gyomra úgy tűnik nem kedveli a magasabb %-ú tejet. Így ma itthon pihentettük volna, ha nem kellett volna bemenni a bölcsibe fényképeket válogatni, aztán a postán biztosítást intézni. Végül hazaértünk és feltalálta magát itthon. Még fát is pakolt. Csak Thomas a gőzmozdony mese nézésével lehetett felcsalni az udvarról. Egyre inkább azt érzem, hogy engem meg fognak szólni, hogy micsoda fiús játékokkal játszik ez a gyerek. Fát pakol, ezerrel motorozik, Thomast néz, Thomast tologat. Bár szerinte a Thmas = Topasz, épít, kuglizik. Na jó, azért este megfürdeti a babát és néha főz ezt azt a kis konyhájában is.

Update

Ma senki nem csípte be Flóra nyakát a cipzárral. Aludt és evett is, pedig elég elkeserítően indult a reggel. Utána azonban összekapta magát és győzött a rakott krumpli szeretete. Ma Anya volt az, aki otthagyta a bölcsiben a fotózásos mini képeket. Anya ma nem bírta az erőltetett menetet.

Puff Puff Puff

Flici rendületlenül jár a bölcsibe. Az utóbbi időben már gond nélkül indulunk el reggelente és az elmondások alapján jól is érzi magát. Eszik, alszik, iszik, nincs vele gond. Állítják. 

Viszont az eddig jó és kiszámítható anyagcserével rendelkező gyermekem ez irányú tevékenysége lelassult. Délutánonként faggatom a gondozókislányt -  az ő valamint a saját életkoromból adódóan ezt a szóhasználatot tartom helyesnek -  Flóra pelenkájának tartalmáról és kapok rendre negatív választ.

Ma a gondozónő volt egész napos, így őt zaklattam a szokásos kérdésemmel és olyan választ kaptam, ami némileg nem csengett egybe az előző napok jól evett, minden rendben volt vele sablon mondataival.

Nem, nem volt a pelenkájában semmi extra dolog, de mitől is lenne, hiszen tegnap is nagyon keveset evett.

He?

Akkor most eszik vagy nem?

Tudom, hogy a bölcsőde egyáltalán nem olyan, mintha itthon lenne és nincsenek is szerintem extra elvárásaim, nem járok percenként a gondozók nyakára, próbálok időjárásnak megfelelő, több váltás ruhát vinni. Nem jár a Flóra, ha folyik az orra, nem akadékoskodunk és próbáljuk betartani a bölcsis szabályokat, de nekem ne mondják azt, hogy jól evett, ha nem evett jól. (Mert nyilván mást adok neki, ha azt mondja a gondozó, hogy evett, jól evett, mindent megevett, mint ha azt, hogy nem evett. Igen, én ilyen szabálykövető elmebeteg vagyok, aki nem ad még 1x ebédet a gyerekének, ha azt mondják neki, hogy egyszer már evett. Viszont egy uzsonna nem fogja pótolni a kimaradt ebédet. Aztán az én jól fejlett, játszótérig elsétáló, vagy elmotorozó izmos, husi gyerekemből lesz egy zombi, csak azért, mert átvágnak a palánkon.) 

Tegnap a gondozó kislánytól meg kellett délután kérdeznem, miután láthatóan tele volt a gyerek pelenkája, hogy a nadrágján lévő folt, az most víz, mert leöntötte magát, vagy valami más.

(és magamban hozzátettem, hogy ha víz, akkor ebéd óta ott van? Minek is viszek tulajdonképpen váltó nadrágot és váltó pólót? )

Ha pedig kimennek a levegőre, miért törvényszerű, hogy becsípik gyerek nyakát, mikor felhúzzák a kabát cipzárját? Itthon meg úgy kell rákönyörögni a kabátot, mert fél, hogy megint megsértik a nyakát. (Nyilván ezt még nem kérdeztem meg, mert még "csak" most láttam másodszor.

Puff, puff, puff. és csatornázzák az egyik utcát a környéken, kialakítva ezzel olyan hajmeresztő forgalmi helyzeteket, amiket ritkán látok, raknak ki úgy mobil lámpákat, hogy azok elhelyezésén magam is megdöbbenek. Hajtanak be emberek egyirányú utcába, majd tolatnának ki onnan kétsávos főútra úgy, hogy én jövök mögötte. Továbbá gondolatolvasó sem vagyok és nem tudom kitalálni, ki merre megy, ha nem használja az irányjelzőjét és venyigével csapkodnám meg, azt, aki szentül hiszi, hogy beláthatatlan kereszteződésben parkolni szabad és illik.

Bölcsiben töltött nap után

Ha megeszem ott az ebédet, alszom és uzsonnázom is, na az megvisel. Így hamar kifáradok és csak Thomas a gőzmozdonynak köszönhetem, hogy ébren ki tudom várni, míg Apa hazaér. :)

Igen,  a konyha sarkában már karácsony van.

Kitűnő segítségem van

Mesét néz

Flóra szerint, így kell állatot etetni

Felvette

Vadasparki kalandok

Rendezgetem Apa DVD-it és könyveit

lappang vagy nem lappang

Hivatalosan egy hónapja bölcsis, ennek kb. a felét itthon töltötte, hol azért, mert beteg volt, hol azért, mert szerda volt és nagyon fújt a szél - nekem nem volt kedvem menni - hol pedig hosszú hétvége volt és mivel szerdán nagyon fújt a szél, még hosszabb lett a hétvége.

Most viszont egy ideje járunk. A bejártánál megnézzük a babát, ami a bölcsőde címere, ha van egyáltalán ilyen, szóval megnézzük a piros cipős kislányt, aztán bemegyünk a pillangós ajtón, leülünk a piros kis székre és lecseréljük a kinti ruhát a bentire. (Nyilván csak a Flóra) Cipőcserénél szoktam felmérni az aznapi várható létszámot. Általában elég későn érkezünk, így ebből lehet előre kalkulálni, hogy ma hányan lesznek. Ha egy két cipő marad a kosárban, az ok, de most négy, öt pár várta a gazdáját hiába. Ez kicsit gyanús volt. Aztán mentünk kezet mosni, de nem volt ott a napocskás kéztörlő, jobban megnézve egyik jelnél sem volt törülköző. Volt helyette papírtörlő és a rideg, ajtóra kiragasztott valóság, amit voltam képes nem észrevenni, mikor bejöttünk még nagy lelkesen.

Pillangó csoportban skarlát van. Előző nap délután egy kisfiú megbetegedett és mivel mi későn megyünk, de korán eljövünk, erről az egészről nem volt tudomásunk. A kis cipők meg magányosodtak, mert inkább otthon fogták a csoporttársakat. Nem úgy tudatlan lelkesék. Mindezek ellenére én bevittem, mi több otthagytam és még ma is vittem Flocit bölcsibe. 2-8 napos lappangási idővel, tarthatom itthon is és vihetem be is, előzőleg napokig együtt játszottak. Ma 5-en voltak és  még mindig "csak" a kisfiú beteg, ma volt a 2. nap.

Kegyetlenség, vagy hideg, érzelem nélküli racionalitás, ha úgy gondolom, járjon inkább, mert minél többet megy, annál inkább megszokja, feloldódik, ellazul és önmaga lesz. Ha megbetegszik még mindig könnyen itthon tudok lenni vele most, mint később. Meglátjuk mi lesz. 

Ezt nem nézve, ugyanakkor tudtam, kb. mire vállalkozunk, mikor bölcsibe írattuk. Tehát, nyilván lesz hátránya is, mint pl. a betegségek, de Flóra láthatóan barátságosabb, beszédesebb és elevenebb lett. Ezt mind szerettem volna, még az elevent is. Nem szeretném, hogy anyámasszony katonája legyen és ha ez kell hozzá, hát ez van. Valamit valamiért. (most ide lelhet képzelni valami nagy nagy bölcsességet tartalmazó Coelho idézetet.)

a plusz Néreisz tag

Kedves Keresztmami! Legközelebb vigyetek magatokkal a fellépésetekre, a póz már nagyon megy.