Már három hónapos is elmúlt

Na  igen, komolyabb, Flóráról szóló történet az utóbbi időben kevés született, mert hát gyakorlatilag képtelen voltam összeszedni a gondolataimat karácsony előtt. A helyzet karácsonykor sem igazán változott. Olyan jó volt, hogy végre hosszabb időt tudtunk hármasban lenni, hogy nem akartam a  blogírással foglalkozni. Ennyit a bevezetőről...

Flóra december 20-án megkapta a második kombinált oltását. Most már rutinosan mentünk és ugyanakkor kíváncsi is voltam megtörik e a sorozat vagy Flocó most is bebüdösíti a rendelőt. De a várva várt produktum elmaradt. Az oltást egészen jól viselte, nem sírt sokat és hamar meg is nyugodott. Hazafelé el is aludt a kocsiban és itthon is jót pihent. Estére lett hőemelkedése és a komolyabb probléma megelőzése érdekében kapott kúpot. Ezt is tűrte. Másnap már nem volt semmi probléma.

Flóra a mérések szerint 60 cm és majd 6 kg. Halad az ideális fejlődési görbe mentén. Én egy kicsit féltem, - számomra hirtelen lett 6 kg. - hogy majd megint lekövérezik, de semmi ilyen nem történt. Egyébként meg nem is mondanám rá, hogy több a súlya, mint az ennyi idős babáknak általában. Szerintem formás és arányos. Roppant elfogult vagyok ám.

Szeret tornázni, a lábát nagyon tudja mozgatni, együtt a kettőt vagy külön külön. Csak úgy rúgkapál, kinyújtja, behajlítja a lábikóit. A kezeivel is kalimpál, de szerintem a lábával többet.

Most épp ott tart, hogy már nincs ökölbe szorítva a keze - jó mondjuk ezt egy ideje már nem csinálja - és nem mutat folyton fityiszt. Elkezdte vizsgálni az ujjait, hogy azok bizony mozognak és elmélyülten tanulmányozza őket.

De nem csak az ujjait nézni, hanem gyakorlatilag mindent. Ha kivisszük  konyhába vagy bent van a nappaliban és nincs a keze ügyében egy játék sem, akkor is elnézelődik. Megfigyel mindent. A lámpák és fényforrások a gyengéi, de nézi a fotókat a falon, ismerkedik a függönnyel és gyakorlatilag mindent megfigyel. A karácsonyfa most általános és nagy kedvenc, fényes is, világít is, csillog is.

Ő a csörgőkkel nem játszik. Megfogja, de még nem tudatosan és az nem is olyan vicces, mint ha mi forgatjuk.

Egyszer a védőnő mondta, hogy a kedvenc játékával lehet motiválni...Flórának nincs kedvenc játéka. Ami van, azt mindegyiket használja és ugyan arra a két dologra. Megtapogatja, próbálja megfogni és addig küzd amíg a szája elé nem keveredik az aktuális darab, amit aztán jól összenyálaz. Elég sok nyálat termel, amiből hol sok kicsi, hol egy nagy buborékot fúj.

Egészen jól kialakult napirendje van. Sétálni és fürdeni egyaránt szeret. Fürdés közben most már egyre többet és többet ficánkol. Nem sír, ha vizes lesz az arca, vagy belemegy a vízcsepp a szemébe. Az öltözést is megszokta, akkor veszti el hamarabb a türelmét, ha már fáradt. Szokott gagyarászni is, ugyan napjában csak egyszer vagy max. kétszer, de akkor hosszabb időn keresztül és mindenféle hangokat képes kiadni és látni rajta, hogy annyira de annyira akar beszélni. Próbálja mondani, néha elismétli ugyan azt többször, mert nem csak egy egy hangot mond, hanem mindenféle összetett dolgokat. Rám néz és "elmondja" ugyanazt többször én meg nem értem mit mond. Pedig úgy szeretném.

A miénk

Mert feketén és színesben, sapkával és anélkül, ruhában vagy simán rugdalózóban egyszerűen nagyszerű.

Karizom

Nem figyelhetem egész nap a csillárokat, néha a szőnyeget is meg kell vizsgálnom. Ilyenkor veszem észre, hogy van ám ott nyuszika, őzike és teknős is, akik ugyan próbálják felvenni a versenyt a csillárral, de  egyenlőre esélyük sincs.

Tegnap kellemes, de kissé egysíkú társalgást folytattam  a nappali csillárral. Csak mondtam és  meséltem neki a történeteket, de nem nagyon reagált. Olyan, mint aki nem akar észrevenni, mint akinek nem tetszik, hogy beszélek hozzá. Ha sokáig folytatja ezt a szótlanságot még a végén megharagszom és bosszúból az őzikével fogok barátkozni. Talán ő válaszol, ha megkérdezem tőle, hogy van...

Boldog a Karácsony :)

Látod Livi néni...

 Van nekem egy rózsaszín macikám, amivel ma megismerkedtem.Finom puha a feje, sajnos nem ehető és szép a ruhája, az sem ehető...
Megmutattam a macinak, hogy milyen szépen tudok mosolyogni, de nem nevetett vissza. Majd még próbálkozom, hátha sikerrel járok.

 Jóllakott, elaludt. Végtelenül cuukiii :)))

I

6 nap és 3 hónapos lesz. Hihetetlen. A kis kerek fejű Goblinkából  baba lett. Baba, akit nagyon érdekel a külvilág, aki  figyelni a kezét, ha jó kedve van gagyarászik és elég gyakran van szerencsére jó kedve és sokat is mosolyog illetve nevet. Holnap oltást kap, egy újabbat...

Segítek diót darálni, jó?

Olyan nagyon fárasztó munka a dió darálása, hogy közben el is aludtam.

Főbb tevékenységeim

 1. Alvás: Simán kiságyban, kézben ringatva vagy babakocsiban hidegben és hóban. Nekem édes mindegy. A feladatot általában teljesítem.

 2. Evés és az ahhoz kapcsolódó utótevékenységem, a kóma. Ez itt pontosan az. Ilyenkor porszívó mellett is tudok aludni és garantáltan nem lesz egy hangos szavam sem.

3. Nézek, fogok, tapogatok, kóstolok és közben élvezem is a dolgot.

Ha belelátnánk Flóra fejébe vajon ezt olvasnánk?

 Szüleimtől a Szabó Flóra Eszter nevet kaptam 2012. szeptember 25-én. Ez az én születésnapom. Egy fárasztó utazás végén megérkeztem egy helyre, amit hívnak otthonnak, háznak, városnak és országnak is, de én csak azt tudom, hogy én ezelőtt máshol laktam. Az utóbbi időben tény, hogy kicsit szűkös volt, de szerettem. Ez a mostani, ez nagyon tágas, még nem laktam be igazán. Vannak benne jó dolgok, de még azért idegenül mozgok ebben a közegben. Mert:

 Nem igazán tetszik, hogy meg kell harcolnom a napi, 3-4 óránkénti betevő falatomért. Főleg nem úgy, hogy ezt mindig az éhhalál küszöbén várják el tőlem. Az meg már a szemtelenség netovábbja, mikor olyan cumiból akarnak enni adni, amiből sokkal nehezebb kiszívni a tejecskémet (nem kell mondanom, még mindig az éhhalál határán).  Ilyenkor természetesen hangot adok nem tetszésemnek és a leghatározottabban követelem magamnak a jól ismert rózsaszín cumisüvegemet és annak tartalmát.

 Nem tetszik, hogy fürdés után fel kell öltözni. Sőt, nem tetszik, hogy egyáltalán fel kell öltözni.  Úgy élvezem, hogy meleg van, kellemes vízben lubickolhatok közben simizik a pocikámat és tiszta vagyok, bár nem értem miért kell ennyit fürdeni, hiszen úgy sem vagyok koszos. Úgy tűnik azonban, hogy ezt, csak én tudom, a szüleim nem.  Nem is szólok nekik, mert bármennyire utálok felöltözni, ezt a fürdés dolgot nagyon bírom és hosszabb ideig is tart, mint az öltözéses macera. Fújj, a hátam közepére sem kívánom…

 Nem tetszett, de szerencsére megjött a józan eszük és most már nem jellemző, de az elején falra másztam attól, hogy a legszebb álmomból ébresztettek fel, holmi evés címszó alatt. Nem is értem, miért nem tudták megvárni, amíg jelentkezem. Biztos valaki nagyon okos javasolta a szüleimnek, ők meg vakon megbíznak mindenféle idegenekben, ahelyett, hogy előtte megbeszélnék a dolgot Velem, aki ennek az egész hercehurcának ki van téve. Komoly munkámba került, hogy erről leszoktassam őket. Először próbáltam durcás lenni, de nem használt, aztán néha, mikor hagytak tovább aludni és az álmaim nem lettek félbeszakítva, akkor mosolyogtam nekik. Nagy fegyver ám ez a mosoly dolog, nekem nem kerül semmibe, ők meg bármit megtennének érte. Így esett, hogy túljártam az eszükön.  A mosolyommal leszoktattam őket a felébresztésemről.

 Tetszett, de aztán a szüleim megszünetették a folyamatos hordozásomat. Pedig nagyon szeretek a vállukról nézelődni, a vállukon utazgatni és ott pihenni. Aztán úgy tudom, hogy megint jött egy számomra idegen, nagyhangú alak, véderő vagy védőnő nem is tudom, kiféle miféle. Ő mondta, hogy nem lesz az jó, ha engem mindig felvesznek.  Ekkor haragudtam meg erre a nagyhangú nőszemélyre. Én nem ártottam neki, erre ő felbújtja a szüleimet ellenem? Milyen világ ez, elveszik a szórakozásomat, bezzeg a régi helyemen. Senki nem beszélt bele semmibe. Akkor ettem, amikor akartam, nem bajlódtam ruhákkal, mindig kellemes melegben voltam. Ha ezeken merengek, szomorú leszek, belegondolok, hogy milyen rossz is nekem és egy picit honvágyam lesz.

De szerencsére ez az állapot nem tart sokáig, mert valahonnan a szüleim mindig tudják, mikor kell jókedvre deríteni. Egyébként pedig kifigyeltem: félnek a sírásomtól. Ha meglátják, hogy elkezdem lefelé görbíteni a számat, ez a legrafináltabb és egyben legkifinomultabb trükköm, akkor nagyon megsajnálnak, és majdhogynem bármit elérhetek, néhanapján még fel is vesznek a vállukra, újra.

 Mondtam már? Egy ideje van nekem cumikám is. Én nem kértem, mert nem is tudtam mi az. Aztán egyszer csak nagy vigyorogva hozta a hosszabbik hajú szülőm. Előtte eléggé lefoglalt, hogy hangosan sírjak, mert nem akartak felvenni, így nem volt időm megnézni mi is ez a valami. Utólag nem bánom, mert segít nekem elaludni. Ha mérges vagyok, ezzel a cumival könnyebben telik az idő és közben meg is nyugszom. Lehet vele játszani is. Napjában többször tartok cumi röptető versenyt. Igaz, kissé unalmas, mert mindig én nyerek, de van, hogy meglepően messzire elrepül a cumi. Ilyenkor sem szoktam pánikba esni, csak úgy kell tennem, mintha bánatom lenne. Sírós hangot adok ki és másodperceken belül feltűnik valaki, aki visszaadja nekem a cumikámat és kezdődhet a móka előröl. 

 Mit is szoktam még csinálni? Zenét hallgatok és figyelem a fejem felett repkedő színes figurákat. Annyi, de annyi színt látok ilyenkor, néha már káprázik tőle a szemem. Különleges zenélő állatok ezek, barátságosak lehetnek, mert szép hangokat hallatnak. Az a baj, hogy nekem még nem fogadnak szót , csak akkor forognak, ha a szüleim rájuk parancsolnak. Így nekem meg a szüleimre kell hatnom, hogy bírják működésre a színes figuráimat.

 Mivel telnek még a napjaim? El kell rajta gondolkoznom, de ma nagyon elfáradtam, most már csak a fakerítésen átugráló báránykákat látom, akik hívogatnak, hogy számoljam meg őket. Megyek is,most nincs időm gondolkozni, majd esetleg álmomban.