2014. január 24., péntek

Szösz vadászat



















Figyel


Ilyen, mikor két szösz vadászat között elgondolkozik a világ dolgain. Eszébe jut, hogy egy nappal korábban mekkorát esett és horzsolta le ezáltal a száját. Akkor még nem tudhatta, hogy amint meggyógyul az egyik, jön a másik bibi, csak most épp az orrárát üti oda.

2014. január 21., kedd

Szandokáán, szandokáán

Mostanában csak írok és írok szegény főszereplőről meg ezer éve nem közöltem egy képet sem.
Íme egy egészen friss, ma délelőtti.
Gondolná e bárki, hogy ez az édi bédi gyerek visítva sírás és krokodil könnyek hullatása közben próbálja a könyvespolcot elhúzni a helyéről? 

Pedig ő az, ha bal lábbal kel, mikor nem csak a fogak, de a front is jön, akkor bármi lehet.

2014. január 18., szombat

"Ahogy körbenézek és látom ezt a csodálatos tájat"

Ha mostanában körbenézek a nappalin, akkor egészen megdöbbenek. Hogy miért?
Lássuk csak, van a szobában két nagy svéd doboz, abban tartja Flóra a játékait. Elvileg. Gyakorlatilag a doboz estére kiürül, most  épp Trotter, a ló lóg ki magányosan az egyikből. Közvetlenül előtte szépen legyezőszerűen elrendezve hevernek a mese és képeskönyvek. Azok előtt egy építőkocka, egy felfordított zenélő lovacska, egy csomag papír zsebkendő! (funkciója van), egy baba, egy fél pár mamusz, még építőkocka és egyéb játék. A két doboz közé beszuszakolva a mamusz másik fele.
Szemem áttéved a szőnyegre, kész aknamező. Zenélős tárgyak jobbra és balra, egy kisebb baba, mesekönyv, xilofon és ütője, készségfejlesztő játék, mágneses összerakós kocka - a csúszós! -, puha labda és rendes labda, egymásra építhető fa játék, egy régi csörgő, amit már korábban elpakoltam egyszer, de Flóra visszahozta és végül a pohárépítő, kivételesen összerakva. Most jövök rá, hogy a legók valószínűleg a dobozban maradtak, azokat nem látom sehol.
Ez a szoba korábban egy rendes családi nappali volt, most Flóra baba csatatere, amit az esetek nagy részében összerámolunk. A lakás többi része köszöni, jól van. Vicces, hogy Floci szobája az, ahol a legnagyobb rend van. 

Átalakulnak a dolgok, régen, péntekenként, mikor hazajöttem a munkából, heti stressz levezetéseként nekiláttam takarítani, majd dolgom végeztével boldogan szagoltam a domestos illatot és az este hazaérő férjemtől érdeklődtem, hogy "ugye érzed a felmosószer illatát?." Közben, hiszen az időmbe belefért, főztem valami egészen egyszerű és odafigyelést szinte nem igénylő valamit. 
A rendszerbe akkor csúszott először hiba, mikor annyi munkám volt, hogy a férj előbb ért haza, mint én. Nem azt mondom, hogy megesz minket a kosz, mert most is felporszívózok felmosás után és boldogan szagolom a szétáradó felmosószer illatot, de azért a nappali látványa visszaadhatatlan és ezért hihetetlen az, hogy amúgy, nincs káosz.

"Ahogy körbenézek és látom ezt a csodálatos tájat, melegség fogja el a szívemet, hogy itt lehetek"

ui.: A 10-es csomagolású papírzsepikről?
A létező legjobb rágókák. Flórának van sima műanyag rágókája, van hűtőben hűthető és van az, amit ő kinevez annak és csócsálja. A papír zsebkendő csomag. Elvehetjük és eltehetjük, de visszaszerzi és a rágókat meg úgysem használja.



2014. január 15., szerda

A 9.

Ma este felfedeztük Flóra 9. kis fogát. Igaz, annak csak az icike-picike tetejét, de azért ott van.
Flóra erősen változik. Olyan hihetetlen, hogy ha arra, kérem, hogy jöjjön ki, menjünk be, akkor megteszi. A hol van kérdésre - persze ha érthető dolgot kérek - odamegy, elhozza vagy rámutat.  Hihetetlen, hogy ha sétálunk az utcán - igen, új hobbink van - akkor a neki tetsző kavicsot felveszi és azt monda, hogy "kava" majd sétál tovább. Úgy lapozgatja a képes újságot, mint aki olvas. Evés közben szép akkurátusan elismétli, hogy hááááááámmm. Kipakol, visszapakol, átrendez, átpakol, felmászik és hisztiskedik, ha nem az elképzelése szerint történnek a dolgok. Imádja tologatni a babakocsit, oda és vissza van a csatornafedőkért. Minden reggel szisztematikusan leborogatja a dvd-ket -a 178-ból kb. 20-at - amit este Balázs szépen visszarámol, de a kör ördögi, így másnap reggel kezdődik az egész előröl.

Nem szereti, ha hangosan rászólnak, idegeneknek nem beszél, nem gagyog, még mosolyogni is csak ritkán mosolyog, a testi kontaktust egyenesen utálja. Kíváncsi vagyok, mikor fog megbarátkozni a szomszéd bácsival, akire ugyan mosolyogni már mosolyog, de ezen kívül semmi. 
Akit a saját közegében fogad, azzal más a helyzet, de nyílt terepen még félős és bizalmatlan.

Csattogós lepke

Régóta kerülgettem az egyik játékboltot, itt a közelünkben. Tetszett, mert fából készült játékokat árulnak. 
Hétvégén beszabadultam és persze nem tudtam üres kézzel távozni. Óriási mosoly kíséretében vásároltam a lányunknak egy hagyományos csattogós lepkét, amivel csak az a gond, hogy méhecske, illetve, hogy 3+-os a korhatára. Viszont ez Flórát nem zavarta. Hangos kacagásokkal köszöntötte új játszótársát, most már rendesen tudja tolni és továbbra is tetszik neki, ahogy csattognak a szárnyai, illetve, ahogy gurul a betonon a kis lény. Jobbára levegőn használjuk, mert a migyerekünk egyenlőre motorozni nem akar.
Nála a motorhasználat abban merül ki, hogy az emelkedőn legurítja a járgányt és gurgulázva nevet azon, ahogy a kis műanyag motor adott esetben felborul, mikor leér a domb aljára. 
A lepkét (méhecskét) legalább rendeltetésének megfelelően (is) használja.


2014. január 13., hétfő

Napi kvíz

Hány cumija van Flórának?









Igen, 4 db. se több se kevesebb.Őrzi őket, mint kutya a csontot.

2014. január 12., vasárnap

A szülő harctéri sérülései vagy bénázásai

A minap összetűzésbe kerültem Flóra egyik játékával, a konyhában, a kövön hagyott egy fából készült, lakkozott mesefigurát. Indultam összeszedni, mikor ráléptem és annak és rendje és módja szerint szabálytalan spárgát csináltam. Ugyan az egyik lábam nyújtva volt, hiszen az csúszott a másik behajlott és egy szépet "zakóztam" Jól térdre estem, ami azóta színjátszásba kezdett, de szerencsére egyre kevésbé fáj. A történethez hozzátartozik, hogy korábban az asztal sarkának mentem neki lelkesen és lett iszonyú zöld a lábam tőle.Mi meg még azon aggódtunk, hogy Flóra beveri a fejét a bútorok széleibe.


2014. január 1., szerda

Az ünnepek alatt

Rácsodálkozott a karácsonyfára, először nagy ívben kikerülte, majd megbékélt a jelenlétével, később már át akarta rendezni, azóta a könnyebb díszeket leszedi, elpakolja. A tüskéket piszkálja. Lego jegesmedvét harapdál. Esik, kel, ebből adódóan foltos, de a kedve és a lendülete töretlen. Elmo mamuszban nyomul, xilofon ütővel varázsol, már nem csak Mi Micsoda könyveket, zenél, (By the way zenél: több zenét kiadó, lejátszó alkalmatossága van, megesik, hogy 3-at szólaltat  meg egyszerre, vagy egymás után. Annyira nagyon-nagyon szereti a zenét, hogy az hihetetlen. Fogalmunk sincs honnan örökölte, mert se a táncoslábú apa - Balázs, se a sztárénekes anya -Juditka - nem érzi ennyire a ritmust.) kever-kavar. Rendez, felforgat, átrámol, visszarámol, ágyra mászik. Sikítozik, nevet, hihetetlen arcokat vág. Éjjel 3-ig mélyen alszik, nem ébred fel a tűzijátékokra sem, utánozza a mosógépet.