Hát ilyet!?

Tény hogy nem a legjobb éjszakáját töltötte, mert hajnali fél 5-től gyakorlatilag ébren volt, emiatt végignyűgösködte az egész reggelt, hol sírt, hol nevetett vagy a kettőt egyszerre. Az apját nem akarta elengedni dolgozni, aztán mikor kimentünk a kertbe nem akart bejönni, de arra álmomban sem gondoltam, hogy evés közben, az etetőszékben egyszer csak  lecsukódnak a szemei és aludni kezd. Pedig megtette és nekem azóta is le van esve az állam. A mi kis cukikánk azóta már az ágyában horkol :)

 

Ha délelőtt túl intenzívre sikerül Flóra kerti jelenléte, akkor megesik, hogy nem csak a kezét, de a lábát is meg/le kell mosni. Amolyan "öregasszonyosan" :)

Flóra babái

Flóra elég rideg módon bánik velük. A kis kerti házában tartja őket, minden nap megjelenik velük. Megnézi a szemüket, finomnak nem nevezhető mozdulattal felnyitja, vagy a kis ujjival gyakorlatilag kinyomja azokat. Majd vagy lendületből földhöz vágja az épp kezében lévőt, vagy csak, mert valami érdekesebbet észrevesz simán elhajítja. Akkor csak repül és nem puffan nagyot a baba. Ez volt eddig a szokásos menet, de a héten: Kihozta a babát a kis házból, konkrétan a  kék ruhásat és megindult vele a kapu irányába. Hova viszi a babát ez a gyerek?- gondoltam.

Vagy sétálni megy vele, vagy ki akarja dobni a kukába, mert még az volt arrafelé. Naná, hogy a kukát célozta meg. Végül nem sikerült a projekt, de fogalmam sincs, hogy honnan szedte az ötletet, hogy kidobja a babáját.

Tegnap kicsit azért kompenzált. Mikor látta, hogy Hanna, a szomszéd kislány milyen szépen játszik a babákkal, hintáztatja és nem a földbe döngöli azokat, akkor Flóra is erőt vett magán és ringatta egy kicsit a rideg tartásban lévő babáit.

Gömbi kisruhában

Nyári programajánló a Keresztszüleimnek

Kedves Livi néni és Rolcsi bácsi!

Szívesen felajánlom a házikómat Nektek, nyaralhattok majd itt is. Vízpart nincs, mert, ha akad egy kis pocsolya, akkor általában addig ugrálok benne, amíg fel nem szárad, de remek a kilátás és a nap is sokat süt. Távolabb van ugyan egy hűs vizű kis patak, de Livi néni, azt nem igazán ajánlom, mert múltkor láttam benne egy siklót. Rolcsi bácsi, Neked szívesen adok kölcsön Apa könyvei közül, de csak, ha én választhatok, mert még  elvinnéd Bogyó és Babócát. Azt pedig nem adom, mert az, az enyém. :)

A labdámat odaadnám, de tudom, hogy nem szeretsz focizni. 

                                                                                                                         Flóra

Szóval, itt a ház, nézzetek körül:

 

                                                      Boldog Születésnapot Szabó Mama!

Hát, ez nem jött be

Tökéletesen aludt, teljesen kipihente magát, együtt indultunk útnak és boldogan utazott. Aztán leszálltunk, de Apa továbbment. Mi meg bementünk, azt se tudta, hogy hova. 

Kipróbáltuk a Csiri-biri foglalkozást, de Flórának nem tetszett. A gyerekekkel és a színes labdákkal nem volt különösebb gondja, utóbbival még játszott is. De valami nagyon nem volt a helyén, vagy a hang, vagy a taps, vagy a hirtelen váltások, vagy úgy az egész. Az elején valami elromlott és a foglalkozás végéig nem is tért vissza a jókedve. Voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy na most már ok. lesz, de nem lett.

Az egyik ilyen pillanatban épp egy sárga labdával játszott, ami elgurult és egy másik kislány előbb ért oda a labdáért, mint a Floci. El is vitte a labdát és ezzel együtt a gyerek jó pillanatát is.

Szerencsére a buborékfújót nem adták oda gyerekeknek, így azt, legalább az elejétől a végéig örömmel nézte.

Hangulatjavításként hintáztunk egyet, szerencsére a hintából senki nem akarta kilökni a gyereket, így végignevette azt a 10 percet, amit ott töltöttünk. 

Itthon aztán leltárt tartott a kerti játékai között, szerintem mindegyiknek elpanaszolta milyen helyen járt délelőtt, majd fáradtan aludni tért. Bár előtte "jól beültetett a hintába."

Flórának eddig, reszeltük az almát és a körtét, bár utóbbit már nem mindig. Ma úgy gondoltam, hogy felvagdosom falatokra a gyümölcsöket és eszegesse kézzel, vagy kanállal, mert mostanában erősen próbál önállóan enni. Amiben egyébként ügyes. Tehát, ezen felbuzdulva, adom neki a falatot, ő meg küldi vissza, mint a MÁV jegyautomata, ha nem tetszik neki a papírpénz. Rendben gondoltam, akkor a maradékot reszeljük, nem erőltetem inkább. Reszelem a körtét, mikor látom, hogy kis kezével kapkodja a szájába a falatkákat. Úgyhogy jól elmozdultam a lövőcselre. Két tányérból 3 evőeszköz használatával teljesítettük a tízórait. Nem baj, legalább már így is eszi.

Hétvégén nyári sityakot szerettünk volna venni Flocinak. Végül hazatértünk egy kalappal, amit egyszerűen csak "Loraingölszvájder-nek hívok, mert a Farm ahol éltünkben voltak ilyen dolgok. Sajnos.

A félelmetes Flóra féle harci röfögés

Eltéveszthetetlen.

Ha rossz az idő...

 Álmosan bepakol, aztán kipakol, majd átrendez és végül, hogy felébredjen kikapja a kezemből a porszívót és takarítani kezd.

Aztán leül és rajzol, és csak rajzol és rajzol, amíg ki nem tikkad.

Az ezer arcú gyerekek

Merem leírni a többesszámot azért, mert amikor én elhűlve mesélem, vagy épp látja a kisgyerekes ismerős, rokon, hogy milyen viselkedési formákat sajátított el az utóbbi időben a Flóra, akkor bőszen helyeselnek, bólogatnak és visszaemlékeznek a közelmúltra. Arra, az időszakra, amibe mi szépen - azt nem írhatom, hogy csendesen, mert igen hangos kiabálások kísérik - szóval belecsöppentünk és szerintem ők örülnek, hogy már kinőtték.

Flóra igencsak akaratos, de egyenlőre el lehet terelni a figyelmét és a nyugodt hangra jelenleg még jól reagál. Nem tudom, hogy lesz e ez másként, de nem árt felvérteznem magam giga-mega adag türelemmel és higgadtsággal. Továbbá kiabál, amit fogalmam sincs honnan szedett, mert mi nem kiabálunk. Képes pillanatok alatt bevörösíteni a fejét, a majd 90 cm kis testét pedig elönti a méreg. Igazi kis puffancs lesz, ha nem a tervei szerint alakulnak a dolgok, ha nem engedünk neki valamit. Ha nem megyek bele a huncut kis játékaiba, akkor jól lehet kezelni a dolgokat és egészen hamar visszatér közénk az igazi kiegyensúlyozott Flóra. Ugyanakkor néha "leállok vitatkozni", belemegyek a kis játékába, amiről tudom, hogy a világ hülyesége, mert mégiscsak egy kisgyerek és senkinek sem jó, hogyha türelmetlen vagyok. Viszont, sajnos - tekintve, hogy nem vagyok egy szuper anyu - ez bizony előfordul. A legmegdöbbentőbb nekem mégis az, hogy, ha mondjuk nem szépen sétálunk el valahonnan, hanem erővel arrébb viszem a gyereket, aki közben kiabál, az engem sokkal jobban megvisel, mint őt. Ő az egészet letudja kb. 10 másodperc alatt, én meg este mesélem Balázsnak, hogy képzeld, jaj-jaj, úgy kellett elvinni a gyereket egy kerítéstől, mert nem akart balra továbbjönni. Igaz mehettünk volna egyenesen, de ott útmunka volt és jobbnak láttam, ha elkanyarodunk. Erre micsoda cirkuszt csinált én meg fogtam és elvezettem, szigorúan. 10 méter múlva meg sétált újra a saját lábán, amerre kell. Fene se érti.

Türelem, az kell ide.

Türelem kell az udvaron játszáshoz, hogy összeszedjük együtt a 67 felé szétdobált játékokat és babákat. Türelem kell, hogy együtt szedjük össze, hogy megtanulja, hogy a játékokat bizony, ha széthajigálta, mint valami eszelős, akkor össze is kell szedni. Egy ideig ment, hogy Anya nevű hű szolgáló elpakolgatta a dolgokat, de a szolgáló fellázadt és inkább időt nem sajnálva, kézen fogom a gyereket és bármennyire is nem szeretné, de bizony együtt összeszedjük. 

Türelem kell az evéséhez. Van, amit délután megeszik, de reggel nem. Az én vacsorámból kieszi az uborkát és a paradicsomot, reggel meg a saját reggelijében ugyan ezeket meghagyja.

Türelem kell a pelenkázáshoz, hogy legyen lelki erőm a 22. hasba rúgás és kalimpálás után is kicserélni a pelenkáját, mi több, megnyugtatni, hogy mindjárt vége.

Kitartás kell, hogy a reggeli és esti Bogyó és Babóca DVD adag hallgatása közben ne másszanak a dallamok a fülembe, hogy aztán azt dúdoljam egész nap, hogy ezek ketten micsoda jó barátok.

És még sorolhatnám, de, amikor a kertben meglátunk egy katicabogarat, akit Flóra  érdeklődéssel figyel, mutogat rá, vagy este az ablakából nézi a világító Holdat, és mondogatja, hogy Hod, akkor lesz türelmem, kitartásom, akaratom, mert tudom, hogy megéri.

Mesét néz

Játszik

Szeretem én egyáltán a müzlit?!

Nem az volt a hiba, hogy müzlit ettem vacsorára, hanem az, hogy a dobozát otthagytam a konyhában, az asztalon. Hű fegyverhordozóm utánam hozta a szobába, de figyelmes volt és már csak a teli tasakkal sétált a kanapéhoz. 

Annak rendje és módja szerint a szemek kiszóródtak, aminek a látványa úgy megrémisztette Flórát, hogy elkezdte rázni a tasakot. Gejzírszerűen kitörtek a müzliszemek, mandula és diódarabok hevertek mindenfelé. Ezen a ponton takartam el a kezemmel a szemem, mert rájöttem, nincs mit tenni. Az egész frissen bontott tasak ki fog szóródni és mekkora egy hülye vagyok, hogy otthagytam az asztalon. Mire a szememet kinyitottam a szőnyeget és a padlót úgy beterítette a müzli, mint Moszkvát a hóesés.

Flóra nem volt boldog, megijedt, mert érezhette, hogy rosszat csinált, de haragudni nem lehetett rá, mert egyáltalán nem az ő hibája volt. Szegény, hozta a kis rózsaszín tálkáját és elkezdte beleszedegetni a müzliket, aztán mikor én behoztam a seprűt, ő megjelent a lapáttal. Próbált segíteni. Olyan cuki gyerekünk van. :) :)

A szőnyegünk hosszú szálai viszont egyáltalán nem cukik. Remekül elrejtik az oda nem illő elemeket. 

Jó tanulópénz volt, nagyszerű nem tervezett esti programmal.

A vasárnapi partin kiderült:

                        Azért kék masnit teszünk Apa hajába, mert ő fiú, így a rózsaszín nem neki való.

A kis Gömbinek bejött, hogy végre olyan asztalt látott, amin minden létező dolgot elért (volna), ha hagytuk (volna). Ha rajta múlik, még mindig a szomszédban eszi a pogácsát és a szendvicset, utóbbit ugyan csak akkor, ha a felvágott és uborka lekerül a tetejéről.

 Felfedezte a kis házat, így két pogácsaevés között szakított időt egy kis kukucskálós játékra és zenélésre.

Visszafogottan szemlélte a születésnapi tortát, majd a hol ég a gyertya kérdésre vad mutogatásba kezdett.

 Búcsúzáskor ajándék lufit is kapott, ami azóta is ott lebeg Flóra szobájában. Erősen fogtuk hazafelé, nehogy elszálljon, még szerencse, hogy nem kellett messzire mennünk. Estére pedig egészen elfáradt a party arc kislányunk.

A lecsapó jégeső elől épp megmentettük a száradó ruhákat, mikor feltűnt, hogy Flóra nem sürög-forog a környéken. Sőt, rosszabb, gyanúsan nagy volt a csend. A konyhában találtam rá, a mi kis zugevő gyermekünkre.

Zugevő vagy éhes, ez még nem eldöntött, mert tegnap a jégeső mellett lecsapott még más is. Az apai szigor.

Flóra ugyanis nem óhajtott ebédelni, amit Balázs el is fogadott, azzal a megjegyzéssel, hogy akkor, majd uzsonnára megkapod és útjára engedte a lányunkat. ( Hasonló esetekben én megenyhülök, megsajnálom, látom az éhhalál jeleit rajta és adok neki mást, amit tudom, hogy szeret és meg is eszi. Most viszont nem volt ilyen szerencsés, mert amit velem lehet, azt mással már kevésbe és így viszonylag üres pocakkal nézett a délután elébe.) Délután aztán jött az uzsonna, ami, a megmaradt ebéd volt és amit, annak rendje és módja szerint el is fogyasztott. A gyerek meg/ kiéhezett a pedagógia bevált. Apa szigorú, Anya puhány. Aztán jött a vihar, a konyhaasztalon meg ott maradt a zsemle Flóra meg még éhes volt, vagy inkább feltankolt rosszabb időkre. Kibontotta a tasakot, kivett egy zsemlét és amíg mi a ruhákat rendezgettük ő szép csendesen falatozott.