Az áramszedő

vagy  villámhárító.

Sajnos a fényképek nem adják vissza mennyire torzonborz tud lenni Flóra haja, már ami maradt belőle, mert elkezdett foltokban kikopni.
Ennek köszönhetően azonban össze vissza tud állni és igazi őrült professzor kisasszony külsőt kölcsönöz Neki. 

A nyugtató

Lehetne a pálinkás kenyér is, de nem szeretnénk alkoholistát nevelni egyetlen szem lányunkból.

(Persze, ez volt az a szempont, ami miatt végül is nem az előbb említett kenyérfajtát, hanem végül cumit teszünk a gyerek szájába.)

Mint mindennek, ennek is vannak ellenzői és támogatói. Én inkább ellenzője voltam, azt hittem, hogy majd az én gyerekem lesz az, akinek se cumira, se az ujjára nincs szüksége.  A teóriám már akkor megdőlt, mikor az ultrahang felvételeket nézegettük és születése után is igen hamar megtalálta az ujját, néha napján az egész kezét. A majdani süsü fogú Flórát is imádnánk, de ha lehetne eltekintenénk tőle, persze tudom ez nem kívánságműsor. 

Pár nappal ezelőtt aztán elindult nálunk a cumi áldásos tevékenysége. Félve adtam oda, az akkor már vörös fejjel üvöltő gyereknek - mert éppen a nem vesszük fel, nem ringatjuk, mert úgy csak elrontjuk, meg kell tanulnia egyedül aludnia teóriát alkalmaztuk - aki megnyugodott. El ugyan nem aludt, de határozottan megnyugodott és mi már ennek is örültünk. (Borzasztó dolog ám az önálló alvásra szoktatás, mert a síró gyerek akkor sem kellemes élmény, ha tudjuk, hogy felesleges aggódnunk, nem a hasa fáj, neki konkrétan a karunkra fáj a foga és azért nem rest minden praktikáját alkalmazni.)

Tehát a cumi megnyugtatta és mostanra már el is altatja, ugyanakkor, az esetek nagy részében az alvás során ki is esik a szájából, szóval nem nőtt hozzá. Nem szeretném, ha a későbbiekben éjjel-nappal cumival a szájában rohangáló  gyerek válna belőle. 

(Aztán lehet, hogy rosszul csináljuk, lehet, hogy önálló alvásra sem most kéne szoktatni, lehet fel kéne  venni, ha nagyon sír és nem csak a hátát simogatni és szép szavakat suttogni a fülébe. Fogalmam sincs, nem egyszerű eldönteni, hogy mikor teszek jót és mikor rosszat, de nyilván, azért ha sírástól eltorzult arccal üvölt, na akkor már mi is felvesszük és nem érdekel, hogy hol mit olvastam.)

A cumival majdhogynem egyszerre elkezdtem egy másik, Flóránál hatásosnak tűnő, ugyanakkor nálam a meghibbanáshoz vezető praktikát, de a gyerekért mindent. Történetesen beszélek. Magyarázok Neki. Jár a szám, ha pelenkázom, ha etetem, altatom, ha már majdnem alszik még akkor is, és miután végigbeszéltem majd másfél órát, azon veszem észre magam, hogy  kimegyek a spájzba és ott is hangosan beszélek, holott onnan tuti nem hall, az akkor már alvó gyerek. Megbeszéljük a nap hátralévő részét, ki mit tervez, mialatt ő alszik, bővítem a történelmi ismereteit. Gyakorlatilag csak fecsegek és fecsegek egész nap, amit ő a lehető legjobb módon hálál meg, elalszik, megnyugszik, figyel. Emiatt az egy dolog miatt megéri  hangosan magamban beszélni. :))))

A kezem meg a lábam

Flóra - legalább egyik - keze mindig kikandikál a takaró alól, elvből nem alszik úgy, hogy mindkettő be legyen takarva, így lehetőségem nyílik fénykép készítésre, de aggódom is, mert az ujjai az alvási idő végére mindig lehűlnek. De szerencsére ez csak engem zavar, a cuki mini ujjak tulajdonosát nem.

Látjátok milyen divatos Hello Kittys zoknicskám van és ha tudnátok milyen kellemes meleg.  Nem is adom kölcsön senkinek :)

Egy hónapos a kicsi Ork

Flóra ma egy hónapja jött világra. Visszagondolva, nagyon gyorsan eltelt ez az idő, de ha meg kell élni a napokat, perceket, órákat akkor nem mindig gondolnám ezt. Tanulságos első hónap volt, tele újabb és újabb kimondott vagy kimondatlan kérdésekkel, olyanokkal amelyekre mindenki mást válaszol és be kell, hogy valljam ez a legrosszabb. A gyerek nyilvánvaló okokból még nem beszél, bár rendkívüli képességeiben biztosak vagyunk, a lehetetlent nem várjuk el, így tőle nem tudjuk meg, mikor mit szeretne, mi a baja, miért sír. Ezekre a kérdésekre mindenki más ezerféle választ tud adni, de konkrét esetre nem mindig van konkrét válasz, így tele vannak a napjaink feltételezésekkel. 

Ezt egy olyan embernek nagyon nehéz megélni, aki csak fehérben vagy feketében lát, aki a kérdésre szereti a konkrét választ és adott helyzetre vonatkozóan is jobban kedveli a konkrét iránymutatásokat. Szóval nekem néha nagyon rossz. Szegény én :)) 

Ugyanakkor nagyon jó is, mert Flóra legrosszabb napjában is van valami olyan, ami miatt megérte. Úgy örülünk az önkéntelen mosolyának, mint iskolában a matek témazáró ötösnek, hogy most már két napja azt lesem mikor fog újra gagyarászni pelenkázás közben. Ha elalszik a vállamon, akkor Mission Impossible zenéjét dúdolom Neki, ha készülünk letenni a kiságyába, mert néha olyan éber, hogy valóban lehetetlen küldetés letenni úgy, hogy ne ébredjen fel. Dalolásztam már Neki a spanyol himnuszt - igen, sok F1-et néztem - úgy, hogy, később a Balázs világosított fel, hogy ez az volt, de Adéle slágereit és néhány magyar örökzöld dalt is jól ismer már. Azt, hogy később is felismeri, nem garantálom, mert énekesi képességeim közismerten elég korlátozottak.

Azt nem tudom tételesen felvázolni, hogy hétről hétre mennyit nőtt és gyarapodott, mert a hosszát mi nem, csak a védőnő méri, a súlyát meg alkalomszerűen mérjük. Tudjuk, hogy hízik, tudjuk, hogy jól tartjuk, mert látjuk és mert sem a jó doktor, sem a védőnő nem hangoztatja az ellenkezőjét. ( Mi egyébként a napi elfogyasztott tej/tápszer mennyiség felírásában vagyunk erősek, az tételesen megvan) :)

A televíziónkat, ha valaki ellopná fel se tűnne, itthon voltunk már több, mint egy hete mikor először bekapcsoltam. Ha Flóra aludt, suttogva beszéltünk, lopakodtunk és osontunk, nem mertünk tüsszenteni,  ami azért hülyeség, mert ha ez a gyerek alszik, akkor nem zavarja semmi. Csak az elején ezt nagyon nem tudtuk és az a ciki, hogy megszokásból van, hogy még most is lopakodunk, no meg suttogunk. Nehezen alszik el és külön külön vernénk a fejünket a falba Balázzsal, ha ezek miatt a nüanszok miatt ébredne fel éjszaka.

Egyébként az alvását, vagy az altatását úgy néz ki elrontottuk. Biztosat azért nem tudok mondani, mert sehol nincs leírva, hogy a csecsemőt ezzel a módszerrel kell altatni, pont. Ilyen ugye nincs és mi ráálltunk arra, hogy eszik, hát simi, büfi, ringatás, könnyű alvás, majd 20 perc múlva, ha egyenletesen lélegzik és mélyen alszik, akkor betesszük az ágyába. Így minden étkezés után minimum 20 maximum végtelen ideig sétálgattunk és vártuk a csodát. Most ott tartunk, hogy Balázsnak fáj a dereka, nekem meg, ha szerencsém lesz eltűnik a háj a karomról. Nyilvánvaló, hogy hosszú távon ez nem megoldás, nem korzózhatunk a gyerekkel le s fel a házban várva mikor adja át magát az édes álomnak. 

4 hét alatt elrontottuk, van újabb 4 hetünk átnevelni. Motiváltak vagyunk mert Balázsnak is és nekem is fáj már valamink és én speciel megszoktam már a hájas felkaromat is, de Flórának is meg kell tanulnia egyedül elaludni. 10 kilósan vagy az óvodában már senki sem fogja ringatni, ki is nevetnék és nem is vagyunk súlyemelők.

Tehát eltelt az első hónap, jön a következő, azt nem mondom, hogy fel vagyunk rá készülve, de küzdünk erősen, hogy napról napra jobb és jobb legyen Neked és mindenki másnak is.

Az első képek egyike

Az egy hónapos Flóra

Így szeret aludni.

A jó doktor és a kismalac esete

Egyik héten a védőnő jön, másik héten az orvos. Ez az egyezményes megállapodás, az orvost ismerem, még anno az én gyerekorvosom volt, mondjuk keveset látott, mert nem voltam az a betegeskedő gyerek, szóval az ismer, azért enyhe túlzás. Lényeg a lényeg, megállapította, hogy nem malacot nevelünk.

Ha nem mondja, komolyan rá sem jövök, hiszen Flóra még alkalmanként röfögni is szokott, régebben mondtuk is neki, hogy nem malac, ne röfögjön.

A jó doktor mikor meghallotta, hogy nem csak anyatejet kap a gyerek, hanem tápszert is, nyelt egyet, micsoda szégyen - gondolhatta. De nem szólt egy szót sem. Mikor azonban megtudta, hogy ez a gyerek bizony alkalmanként 100 grammot eszik és még csak 3 hetes, akkor elszabadult a pokol. 

Hogy mi újévi malacot nevelünk. Tömjük a gyereket, mint a libát.

Nem akartam megjegyezni, hogy akkor lesz szíves az elméletét egyeztesse a védőnővel, mert ő meg azt hangoztatja, hogy igény szerint szoptatunk és bizony ez a gyerek nem csak tápszerből, anyatejből is 100 grammot kap, de az a sejtésem, hogy a jó doktor csak azt bírta meghallani, hogy tápszer, 100 gramm, a mondat többi része felett átsiklott.

Továbbá, a mi lányunk nem hülye, ha elég neki a tej/tápszer, azt elég egyértelműen jelzi, nem nyitja ki a száját. Így, megesik, hogy egyikből sem kap 100 gr-ot, de ezt se hallotta meg. Vagy még mindig a tápszer 100 gr. rémképe villogott a szemei előtt, vagy egy jól meghízott malacé. Nem tudom, de, hogy ez a gyerek nincs elhízva és nincs malac beütése sem - a röfögésen kívül - az egészen biztos.

Az igény szerint szoptatunk és a szoptatás időtartalma még az ami némi ellentmondást jelent a mi háztartásunkban.

Az igény szerint... résznél nyilván a védőnőnek és az orvosnak kell lemeccselni a dolgaikat. Ha a védőnő ezt kommunikálja az orvos meg szívszélütést kap a száz gramm hallatán, akkor bizony ott ellentmondás feszül. Főleg akkor, ha a napi rutin során az derül ki,hogy a gyermek igenis igényli a 100 grammot és nem erőszakkal tömjük (mint, a libát).

A szoptatás időtartalma... ebben sem tudtak konszenzusra jutni. Egyikük 20 percet, másikuk fél órát ajánl, javasol, tart ideálisnak cakk und pakk. Flóra 20 perc alatt kb. 30 grammot eszik önerőből, fél óra alatt esetleg 60-at jobb napjain elérte a 80-at, de az messze, pontosan 20 grammnyira van a 100-tól, ami nála a jóllakottságot jelenti.

Azt pedig nem teszem meg a gyerekkel, hogy stopperrel ülök mellette és 20-30 perc után:

-Na aranyom, letelt az idő, ettél amennyit ettél, most már akkor ennyi elég is volt. Aludjál szépen, majd 3 óra múlva jövök.

(ilyen nincs, 30 vagy 50 grammal ez a gyerek nemhogy aludni nem fog, de nekem a környékről is el kell menekülnöm, hogy ne halljam ahogy az éhség miatt hisztérikusan zokog. Ha meg hallgatom ahogy sír, akkor nincs kedvem a vállamat veregetni, hogy - jól van, helyesen tetted, majd legközelebb gyorsabb lesz. Nem, nem lesz gyorsabb és nem hiszem, hogy egy adott teóriát rá lehet húzni minden csecsemőre, mert nem ugyan olyanok. Számításba kellene talán venni, hogy Flóra sárga volt, bár az értékei mindig határértéken belül mozogtak, mindenki azt fújta, hogy bizony sárga. Emiatt kevesebbet és lassabban evett illetve az első hetekben többet aludt. Ahogy vonult le róla a sárgaság úgy lett élénkebb és nőtt meg az étvágya, mert ha most sokat eszik, akkor az első héten meg katasztrofálisan keveset. Akkor is jöttek mindenféle számadatokkal, 7-8 étkezés/nap, alkalmanként 60-70 gramm.Ehhez képest ő boldogan elvolt a 40-50 grammokkal. Akkor senki nem parádézott, mert a 40 gramm mind a 40 grammja szín tiszta anyatej volt és ez egy ilyen anyatej és szoptatás fetisiszta társadalom, amitől nekem már kiütésem lesz, a gyereknek meg hasfájása. Bár nem eszem és nem iszom a meghatározott és tiltott dolgokat valamitől, ami a tejben van a Flóra hasa bizony megfájdul. Mi csak azt látjuk, hogy, ha ez a gyerek este tejet kap, akkor nagy valószínűséggel szenvedni fog. Erre tessék gombot varrni.)

Ez az élet dolog, ez nem könnyű

még Apukám nagy és erős válláról nézve sem..

Ha jó az idő...

Flóra "kigurul" a levegőre. 

Vagy helyesebben kitoljuk a levegőre, mert a gyerek - bár a gyermekorvos állítja, hogy újévi malacot nevelünk* - egyrészt nincs olyan súlyban, hogy guruljon, másrészt önmagát sem tudja még kigurítani.

Így esett, hogy a hosszú hétvége alkalmából először az udvaron tologattuk, majd egy csúfos kudarcba fulladt próbálkozás után, egy nappal később újra nekiveselkedtünk és most már csak mi, a fő arcok, azaz a szülők tolták a babakocsit és ami az egészben a szenzáció - mert nekünk most már csak ilyen szenzációk jutnak** -  az utcán. 3,5 hetesen egy kellemes őszi délelőtt megtette első métereit a "rideg és zord" világban.

A megpróbáltatást jól vette, a séta felénél már ébren volt, de meglepő módon nem kezdett sírásba, csak nézelődött, ásítozott és utazott. Mintagyerek módjára viselkedett.

A nagypapa megmutatja hogyan kell a gyereket elringatni az udvaron.

 Az első, hivatalos utcán sétálás alatt:

Nagypapa intelmeit nem tudtuk megfogadni, mert az utcán simább az aszfalt, mint a kertben a beton, így nem volt mi elringassa a gyermeket. :)

(** mi, rendes becsületes és maximális komolysággal gyereket nevelő szülők azzal "szórakoztunk" vagy inkább szórakoztattuk magunkat, hogy kíváncsiságból lemértük egyetlen leánygyermekünk használt pelenkájának súlyát. Hirtelen úgy éreztük, hogy, ha nincs birtokunkban az információ, akkor életünk egy fabatkát sem ér. Viszont most már legalább tudjuk, hogy Flóra emésztése hibátlan és a jó doktornak nincs igaza. Nem nevelünk malacot.

* a jó doktor és az ő malaca: külön bejegyzés. Ebben az országban, vagy ezen a bolygón kabinet kérdés az újszülött táplálkozása.)

Próbálkozás

Remélhetőleg lesznek majd még jobb videok Elmo baba ébredéséről. Ez volt az első próbálkozás, és azért Elmo baba, mert az ébredése és evése után olyan hasfájása volt, amilyen már rég, velőtrázó sírással, szomorú és tanácstalan szülőkkel, mindennel. Jelen pillanatban alszik.

A történetből én - a gyermek anyja - valamelyest kimaradtam, mert hetek óta első nyilvános programomat éltem, vásárolni voltam. Kicsinyes lelkemnek rettentő jót tett és boldogított a látvány, hogy a kasszás nem tud mit kezdeni egy stóc bontatlan ebédjeggyel, mert esze ágában sem volt leszámolni a címleteket illetve, hogy emiatt csak nőtt és nőtt a sor. Eszembe nem jutott előre letépkedni X összegben a címleteket. 

Mélyvíz

Oda lettem dobva, bele, a kellős közepébe. Első napunkat töltöttük édes kettesben.

A felvezetése nem volt semmi, este 8-fél 9-től hajnali fél kettőig nulla alvás. Próbálkozások voltak csupán. Én nem  is tudom, hogy ennyi sírás rívás után, honnan talál Flóra energiát arra, hogy éjjel egyen. Igaz, az ébren töltött 5 órából 3,5 órán keresztül fájhatott a hasa, kb. 40 percet sírt, mert éhes volt és szintén ugyan ennyit töltött azzal, hogy csak úgy hajlandó elaludni, ha, vagy az Apukája vagy én mély álomba nem ringatjuk.

Ezek után reggel fél 6-kor már kipattant szemmel érdeklődött, hogy hol szervírozzák számára a reggelit. Én meg nem akartam elhinni, hogy 3 óra alvás után nem az a legnagyobb problémája, hogy nagyon de nagyon fáradt. Mert az, hogy fáradt volt, az tény. Elaludni megint csak ringatva, rajtam sikerült Neki.

Szép lassan mindenki elindult dolgozni, mi pedig magunkra maradtunk. Flóra a reggeli ébresztő után visszaaludt és nem is lehetett a hangját se hallani fél 10-ig, evett, majd simán visszaaludt. Teljesen kész volt szegény. Kora délután gyakorlatilag ugyan ez történt, aztán, mivel kisütött a nap, a félálomban lévő gyereket "összecsomagoltam" betettem a hordozóba, azt ráraktam a babakocsira és kitoltam a levegőre.

Kb. 15 perc után visszatoltam, kicsomagoltam és betettem a kiságyába, azóta, ha nem is édesdeden, de alszik.

Remekül sikerült összefoglalni a napot és mennyire nem cseng ki belőle, hogy előre pánikoltam fog e büfögni, mert azt nem mindig szokott. Hány dolgot nem készítettem a kezem ügyébe, megkönnyítendő a saját életemet, hogy tiszta pánikban voltam, mikor áttettem a hordozóba, meg onnan a kiságyba. Mi lesz, ha felébred és nem fog visszaaludni. 

Vélhetően a hányattatott éjszakája miatt megkegyelmezett az én félelmeimnek, kegyesen felül emelkedett rajtuk és bebizonyította, van olyan, hogy eszik és alszik. Sőt olyan is, hogy a pelenkázás alatt nem sír, csak figyel.

Egyébként pedig forgolódik, nem igazán tudom, hogy egy 13 napos csecsemő mennyire szokott forgolódni, vagy mennyire emelgeti a fejét, illeve, ha hason alszik akkor át tudja e fordítani a fejét egyik oldalról a másikra, de a mi okos, ügyes, erős, szép és bátor, továbbá jó hangú és édesen ámde még feltételezhetően önkéntelenül mosolygó lányunk ezt mind tudja.

Továbbá képes úgy megtölteni a pelenkáját, hogy utána a köldökét és a bokáját is törölgetni kell.

Koboldnadrágos, nagyon alvós

műszerész

"schmusetuch"

Felsorakoztattam a schmusetuchokat Flóra kiságyában. A lábainál vigyázzák az álmát.

Nem tudom pontosan mi a magyar nevük, a kollégáimtól kapott majmon volt rajta a felirat, így használom, mégiscsak jobban hangzik, mint a sima "rongy" szó.

A kollekció még nem teljes, mert a Németországból érkezett macis schumse még szárad. Ha megfelelő állapotba kerül, a többi kis figura már szorítja is neki a helyet.

A rózsaszín nagyfejű macit Livi néni és Rolcsi bácsi hozta Neked a születésed napján.

Izildur - valójában Izidor, a süni - schmusetuchot Tőlünk kaptad, mert anno régen volt egy olyan elgondolásom, hogy lesz egy darab ilyen kis rongyod és azt megkapod Tőlünk. Rettentő naiv voltam. Azóta nagyüzemű felhasználók lettünk, úgy, hogy igazából még nem is használod. Gyűjtünk :) 

A barna majmot a munkatársaimtól kaptad, ízig vérig schmusetuch, olyasmi, mint az unokatestvéred macókája :))

A kék macókát pedig a nagyszüleidtől kaptad, még születésed előtt :))

Ehhez a felsoroláshoz illik a német macóka, amit Edi küldött, csak a kép készítésekor még épp száradt.

Update: Megszáradt a narancssárga Macóka is, találtunk Neki is helyet az ágyban :)

Levegőztem egy kicsit

Összességében élveztem a dolgot, csak az elején és a végén ez a fel- le öltözéses hajcihő. Elég fárasztó.

Ébren vagyok

Figyellek

De kerestem izgalmasabb látnivalót

Elég legyen, kérem a fényképezőt. Nincs több foto.

A kedvenc mutatványom

Szó se róla, nem kedvelem túlságosan az öltözéssel, vetkőzéssel járó dolgokat. Legnagyobb sajnálatomra ezen pedig napjában többször is át kell esnem. Pelenkát cserélnek és fürdetnek az "arcok" és mindenféle ruhákba szoktak öltöztetni. Mondjuk a ruhákat csípem, melegek, pihe puhák, csak azt nem értem minek kell mindig fel le öltöznöm.

Elég unalmasak számomra ezek az alkalmak és egy jó mókát találtam ki az idő eltöltésére:

Mikor elviszik a használt pelenkámat és megkapom az újat, de még nem vagyok felöltöztetve, na akkor szoktam pisilni. Úgy 10 esetből 8x meg is tudom valósítani a trükkömet, de néha, vagy én vagyok túl gyors vagy az "arcok" túl lassúak és nem tudom lepisilni az új pelenkámat és a ruhámat.

De ha sikerül, akkor maradéktalanul boldog vagyok, egy ponton hibádzik a történet, hogy akkor újra jön az a vetkőzéses, törlőkendős, kenőccsel kenegetős történet és mint említettem, az bizony nem igazán a kedvencem.

(Így van az, hogy nálunk a normál pelenkaszám duplája szokott elfogyni egy nap, mert Flóra rendszeresen megviccel minket. Remélem tanul ennél valamivel gazdaságosabb trükköket és ezt a pelenkásat idővel hanyagolni fogja. ~ az egyik "arc" )

Kicsi ork (Avagy hogyan nem lettél Lilla)

Apukáddal sokat gondolkoztunk azon, mi lenne számodra a legideálisabb név, egy olyan, ami Neked is tetszik és nekünk is. Egy olyan, ami szépen hangzik kiejtve és nem kell feltétlenül becézni, egy olyan, ami időtálló, nem divatnév, viszont illik egy babához és egy felnőtt emberhez is.

Kezdetben  és elég sokáig, a Lilla Eszter kombinációt tartottuk befutónak. De amikor még a hasamban voltál sosem hívtunk így, mindig Elmo voltál. Fogalmam sincs honnan jött ez a név, de mikor megláttalak, tudtam, hogy jó beceneved volt. Szép nagy hajjal születtél, csodádra jártak a kórházban, mindenki a hajadat (is) dicsérte. 

Most már nem hívunk Elmonak, elmúlt az az idő, mint ahogy a Lilla név is a feledés homályába merült és lettél végül, Apukád javaslatára Flóra (Eszter).

Hogy az Elmo helyett hogyan becézgetünk, mi a felelősségteljesen gondolkozó szüleid,  igen jól sejted, Te vagy most a kicsi Ork, a mi kicsi Orkunk, ezt is Apukád találta ki.

Tudod Flóra kik voltak a kicsi Orkok?

A Gyűrűk ura című könyvben a címszereplők, a Hobbitok. Őket hívták az Entek - fák - kicsi Orknak, mert a Hobbitok kis túlzással olyan aprócskák voltak, mint most Te, de nagy dolgot vittek véghez.

~

Variációk témára

 A nappal, azon belül is a délelőtt az én időszakom, akkor érzem magam a legjobban. Csodálatos dolgokat álmodok, könnyen kapom táplálékomat, hamar és nyugodtan tudok tovább alukálni. Délutánra már elfáradok, nehezebben jön az elemózsiám és álmossá is válok, így nem tudok eleget enni, amitől sírós leszek. Sírni pedig nagyon tudok, ebben nem fáradok el olyan könnyen, mint az evésben.

Utóbbit fél óra, max. háromnegyed után megunom, na de a sírás, jobb napjaimon két órán keresztül is megy.

Ma meg, mit meg nem tettek velem az "arcok":

Ettem ettem délután, a magam  komótos módján, közben merengtem az életem eddig eltöltött pontosan két hetén és egyszer csak elálmosodtam sőt, azt hiszem picit el is szundítottam, mert csak a hideg mérlegen tértem magamhoz. Lényeg a lényeg, az egyik arc megnyugvással közölte, hogy 50 grammal több a súlyon én meg még olyan álmos és fáradt voltam, hogy nem volt erőm jelezni, hogy ez az 50 nekem kevés. Inkább tovább pihentem, de egy idő után megéreztem, hogy aggasztóan üres a hasam. Kértem, hogy adjanak még, de mindenféle időpontokkal jöttek, meg keveredéssel, emlegettek Vadászt és Zsuzsa nénit, akikről fogalmam sincs, hogy kicsodák, de ha ők tanácsolták az "arcoknak", hogy ne adjanak nekem enni, akkor én nagyon utálom őket.

Mert bizony nem adtak nekem enni, több órán keresztül, pedig én elővettem a legszebb sírásomat, igazi velőtrázó, az esti hasfájós sírásom másolata, de nem hatotta meg őket. 

Én majdnem elgyengültem és megadtam magam, mikor a térdemet simogatták - azt nagyon szeretem - de ellenálltam és tovább sírtam.

Egészen addig, amíg teljesen el nem fáradtam, illetve el nem telt az a két óra amit feltételként kaptam, hogy újra ehessek.

De átvészeltem, még azt is túléltem, hogy előtte valami édes löttyöt cseppentettek a számba én hiszékeny meg azt gondoltam, hogy a tejecském lesz, pedig csak valami hasfájás elleni szer volt.

Aztán végül csak megkaptam a magam táplálékát, amit jóízűen el is fogyasztottam, a végét már alig győztem kivárni olyan álmos voltam. De szerencsére kaptam enni és azóta boldogan alszom. :)

Már majdnem séta

 Az úgy volt, hogy a hét elején a háziorvosom engedélyezte számomra a levegőzést, mert már elég nagy vagyok. Szombaton verőfényes napsütés volt, így a körülöttem sürgölődő "arcok" elkezdtek felöltöztetni, bebugyolálni mindenféle holmiba, szoros valamit tettek a fejemre, közben fülig ért a szájuk. Az enyém azért nem, mert ekkor már nagyon álmos voltam. 

Betakargattak, beletettek egy  mozgó - az arcok által babakocsinak hívott - valamibe, ami egyszer csak elindult az én szemeim meg lecsukódtak és mindenfélét álmodtam.

Amit az álom miatt a gyerek nem tud: Flórát beletettük a babakocsiba, ami aztán nem hagyta el a lakást. Kinyitottuk az ablakokat és a szobájából a konyháig meg vissza tologattuk.  Közben gyönyörködtünk Benne, a cuki nyunyis sapkájában valamint ilyen és ehhez hasonló, jól sikerült fotókat készítettem.

Így Flóra első, igazi "utcára menős" sétájára még várni kell, de elindultunk az úton és meglepően jól vette  az akadályt, tetszett neki a babakocsis ringatózás.

 Erősen alszom. De megsúgom, nem vagyok ám ilyen jó kislány, sírni is szoktam és a szüleimnek fogalmuk sincs mi bajom is lehet. Találgatnak, találgatnak, de a sírós pillanataimnak - óráimnak - az okát nem tudják.

Sírós képeket pedig nem készítenek, mert akkor egyrészt körülöttem sürögnek-forognak és próbálnak belelátni a fejembe, ugyan kevés sikerrel, másrészt pedig meghagyják a világot abban a boldog tudatban, hogy én egy angyali jó gyermek vagyok, pedig nem mindig.

Vagy nagyon alszom vagy nagyon sírok, átmenet nincs. Szüleimtől örököltem :)))