Dühöngő

uncsitesók munkában

Aggódósanyuka újra támad

Normális e, ha nem gondolom, hogy az én gyerekem a legszebb, a legokosabb és legügyesebb a világon?

Normális e, ha nem produkáltatom úton útfélen, hogy ha emberekkel találkozunk?

Normális e, ha nem akarok vele állandóan kézen fogva sétálni, mert azt hiszem, hogy elég, ha akkor fogja meg a kezem, ha ő szeretné, vagy olyan útszakaszon vagyunk?

Normális e, ha teljes (90%) os nyugalommal hagyom, hogy az Apjával legyen, együtt menjenek ide-oda, tudva, hogy a napirendje, ugyan felborul, de legalább kettesben töltenek egy kis időt, úgyis kevesebbet látják egymást?

Millió ilyen kérdésem van és leginkább az idő ad majd rá választ.

és, hogy miért is vagyok aggódós anyuka. Flóra egészen pici korától fél az éles zajoktól, a fúrótól, a sövényvágótól, a kompresszortól és még sorolhatnám. Beindulnak és ő sírva elszalad, most már, ha olyan a helyzet, ugyan elszalad, de visszaólálkodik, hogy mégis mi a fene az, ami a garázsban néha irdatlan hanggal megszólal. De nyilvánvalóan van benne félelem és nem tudjuk megszüntetni.

Újabb keletű, hogy a szobájában nem elég, ha le van húzva a redőny, el is kell húzni a függönyt, mert különben oda se mer nézni. A pulóverből nem szereti azt, amelyiket a fején át kell húzni, a cipzáros, csak az a jó. Bár alkalmasint, azért meg lehet győzni. Többek között ezért is kapta tőlünk a Tóbiás a fóbiás elnevezést.

Nem szereti, ha valaki, aki idegen neki nagyon harsány a közelében, masszív üvöltés tör rá, ha a védőnőhöz megyünk, nincs kibékülve a zsúfolt helyekkel. Viszont a bevásárlásokat imádja, ott nem gond a zsúfoltság, nem jelentenek problémát az idegenek. Így vigyem el társaságba a gyereket. Tök lutri, erősen kiszámíthatatlan. A védőnőtől megőrül, ha meglátja a rendelőben, ha eljön hozzánk, akkor itt mórikálja magát neki, hogy matricát kapjon. 

A gyerekekkel egyébként továbbra is jól elvan, csak a csúszdán ne menjenek hozzá közel, kb. így gondolkozhat róluk.

Beszédben nem túl erős, viszont rendszerető és türelmes. Az a baj, hogy én meg türelmetlen vagyok és hiába erős kirakósban a gyerek, ha én már azt hallgatnám, ahogy kimondja, hogy Kék és zöld, nem csak a ké, és zöl-ig jutna.

Rengeteg szót ismer,de egyszerűen az első két/3 betűnél többet nem mond. Pedig felismeri a színeket, állatokat, napot, holdat, felhőt, gyümölcsöket, az ócskavasból kimondja, hogy kavas. Megy az apa, anya, mama, papa, nap, hold, Keve, kenyér, kémény, hinta, mese (és még sorolhatnám, de azok csak szókezdemények) Tudja, hogy van alvós és nem alvós zokni.

Emlékszem egy évesen azt vártam mikor fog menni, most azt várom, hogy mikor fog szépen beszélni és mikor lesz nem ennyire mimóza lelkű.

2.0

Igen, ma pontosan ennyi éves vagyok:

Gyere csacsi hintázzunk együtt

"Ma elmentünk a gyerekorvoshoz kellően egészséges vagyok, hogy bölcsődébe mehessek igazolásért, hát mit ne mondjak, nem volt nagy élmény. Sőt, azt a helyet én egyébként is szívből gyűlölöm, jobban sírtam, mint a múlt héten a fodrásznál. Igen, a fodrászt sem szeretem, babrálja a hajamat. Ne babrálja, nem vagyok rá vevő és ne menjünk orvoshoz se, arra sem vagyok túlságosan. Hintázni, azt lehet.                    Üdv: Flóra"

Vigyori

Kerti törpe :)

A böli*

Az írást elggé hanyagolom, mostanában inkább képekben vagyok erős. Pedig téma lenne is bőven, de valahogy úgy telnek múlnak a napok, hogy nincs se kedvem se hangulatom leülni és a sötétben billentyűzgetni. Ami persze kifogás csupán, mert most is itt ülök és írok. Kifogás, aminek talán az lehet az oka, hogy a lelkem nem nyugodt.

Flóra bölcsődébe fog menni. Még nyár elején megkaptam az értesítőt. Ez egy korábban indult történet, amiről itt még sosem írtam, talán pont azért., mert sehogyan sem sikerült eldöntenem, hogy ez jó lesz e Neki vagy sem.

Szeretném, hogy járjon valamilyen közösségbe, de  féltem is, mert még kicsi, mert fél az idegen helyektől, az idegen helyeken. Aggódom, mert nem tudom, hogyan fog reagálni az egészre. Viszont, azt is gondolom, hogy jót tenne neki a közösség, ha többet lenne gyerekekkel. Szépen játszik egyedül, de mindig érdeklődve figyeli a többi gyereket, bár szerintem nem bízik bennük túlságosan. 

Általában mindig van, így, itt is megjelenik az a csodálatos 'DE' szócska.

De hiszen most napról napra változik, most kellene csak igazán vele lenni. Kihasználni, hogy már nem kisbaba, figyel mindenre és tanul el/meg dolgokat.

(De - és egy újabb - ugyan ezt el tudnám mondani egy év múlva is, aztán 2, utána ha oviba vagy majd iskolába megy. Szeretném, hogy a gyerekem, ne a szoknyámon üljön, hogy talpraesett és vidám legyen, aki örömmel játszik a saját korosztályával, nem pedig felnőttek között érzi ól magát. Szeretném, hogy megtalálja a közös hangot a gyerekekkel és tudja, hogy hagyjuk boldogulni, de számíthat ránk bármi van.)

Biztos benne van a dilemmámban, hogy mi, gyerekkorunkban bölcsődét még csak közelről sem láttunk. Életemben a szülői értekezleten(!!!) tapasztaltam meg, hogyan is néz ki egy ilyen intézmény belülről. Más kérdés, hogy anno, mikor iskolás voltam, a gyerekek az XY járt bölcsődébe mondatot egészen más hanglejtéssel mondták, mint ugyan ezt, csak óvodával. (Aztán lehet, hogy ez egy ilyen genyó környék volt)

Böli* kérdést ragozhatnánk napestig. Lenne ezer és egy támogatója és legalább ugyanennyi ellenzője. Ha nagyon nem lesz jó, maximum nem fog járni. Valahogy csak lesz, úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna. Ezt a borzasztó nagy közhely lufit tudom így a végére idebökni.

(* A szülői értekezleten többször hallottam és nem akartam hinni a fülemnek, mikor valaki a bölcsődét képes volt bölinek rövidíteni. Mindenesetre érdekes élmény volt, bölisezéstől  a jelválasztásig. Októberben folyt. köv. )

Akinek jól áll a masni..

Pfff, fúj a szél

Két méter rózsaszín tüll nem rendeltetésszerű használata.

Változik

Úgy tűnik a szeptember az egy ilyen hónap. 1-én Keve unokatesót "elengedtük iskolába", a szomszédunkban lakó kislányt óvodába, Flóra felavatta a bilit, illetve elseje óta sokat esik az eső. Így, remek benti játékokat talált ki a mi kis kreatív gyermekünk.
A fotelből egyesével ledobja a labdáit.
Felmászik a fotelbe és egyesével annak a háta mögé ejti először a puhát, aztán a kicsit, majd a sima labdát. Mert a sorrend sem mindegy. Aztán összeszedi őket és újrakezdi az egész produkciót.
Ma a puffra mászott fel és érdeklődött a cserepes virág egészségi állapotáról.

Viszont, amit nem bírtam ki nevetés nélkül. Azt tudtam, hogy nagy rámoló, mert a zsírkrétáit és a kirakós elemeit állandóan a-ból b-be és vissza pakolja, de volt, hogy a TV mögé is bezsúfolta a fa elemeket. Viszont, este a spájzból kihozta az uzsonnára, tízóraira való nasijait és rejtette a TV mögé a frutapurát, kölesgolyót, dörmi kis mackót és a fényképezőgépbe való elemeket (?!) A rendrakás ellen pedig, természetesen hangosan tiltakozott.

A pakolásról még csak annyit, hogy a kerti kis házából is egyesével kihozza, és a betonra teszi a babáit. Ha mind a 3 kiért,  egyesével mennek vissza, lágy mozdulattal kintről behajítja a játékokat az ablakon át a házba.

Most, hogy ezt leírtam, tudatosult bennem, hogy 3 babája és 3 labdája van a kertben, szintén 3 labdája van a lakásban. Csak azért nem élünk a 3-as bűvöletében, mert 4 kismotorunk van. (Bár, csak 1 saját, ó jaj, akkor lehet, hogy mégis.)

Nem állít meg, az eső sem

Szivecskés kisajtómon ki kukucskál be?

Akartam már esküvőszervező aztán esküvői fotós lenni, majd cukrász, és most épp újra fényképezős pályát néztem ki magamnak. Csak sajnos nincs se olyan gépem,  se ahhoz passzoló objektívem.

Az ajándékok

Flóra napi egyszer, a délutáni alvása után, ha minden az elképzeléseim szerint alakul, akkor bilibe pisil. Azért egyszer és azért ebben az időszakban, mert ilyenkor elég kába és lassú ahhoz, hogy nyugodtan üljön. A többi időpontban fel alá rohangál. Ha lehetne, szerintem az étkezéseket is futtában teljesítené, mert így nem veszít a játékidőből.

Alvás után viszont, ha a bili elé ültetjük, majd megpisiltetjük a sünit, Elmot és a csacsit, valószínűleg Flóra is kedvet kap és teljesít. :) Én meg szanaszét olvadozom, hogy a mi okos, ügyes kicsi lányunk már olyan nagy, hogy erre is képes. Bár, tudatosság nem tudom mennyi van a dologban, de számomra mindegyik sikeres alkalom egy ajándék.