2015. április 17., péntek

Írjak vagy ne írjak?!

Sokszor sokkal egyszerűbb egy egy képet feltölteni, mint hosszú, szép körmondatokban megfogalmazni, hogy is volt, hogy is történt. A képek úgyis magukért beszélnek és ha nem tudom megfelelően leírni, legalább el lehessen képzelni.
Flóra a héten jórészt itthon volt, hétfőn lázas lett, hazahoztuk a bölcsiből, így megszakadt az eddigi leghosszabb bölcsibe járós sorozat. Március eleje óta nyomta folyamatosan, kibekkelve egy bárányhimlőt és egy hasmenéses vírust, még kitudja mit, amiről nem is tudunk.
Ilyenkor lesz egyébként a szülő telhetetlen és gondolja, azt, hogy na még egy picit mehetett volna. Pedig két hét után, még márciusban a csodájára jártunk, hogy milyen jól bírja. Egyébként tényleg jól bírta.
A héten aztán merő nátha lett, néha vállalhatatlanul nézett ki egy egy hirtelen tüsszentés miatt, de szerencsére már múlóban van az ügy, most már csak az étvágyát várjuk vissza. A héten rágást nem igénylő "ételekkel" került közelebbi barátságba, és azért " ", mert se a Paulát, se a Kinder dolgait nem tekintem egyenlőnek a húslevessel vagy a borsófőzelékkel. 
Ezt leszámítva élvezi a tavaszt, kiköltözne az udvarra, a kertbe. Szó szerint túrja a földet és rászórja azt a virágokra. Szaladgál a repülőket figyeli és motorozik, meg napi egyszer tesz egy kört a futóbiciklin. Nehogy berozsdásodjon. Nem igazán barátkozott meg vele, de tényleg minden nap előszedi, megy egy kört és vissza parkolja, ismerkednek egymással.

Mesélhetnék a magam élményeiről is, de ez mégiscsak a Flóra blogja. Talán egy beszélgetés foszlányt emelnék ki,ami annyi mindent tükröz és magyaráz. Történt egy budapesti játszótéren:
Egy anyuka és egy másik gyerek apukája beszélgetnek.
- Olyan jó, hogy eljöttek, így van társasága a kis Tóbiásnak. Mindig a kisebbekkel szokott játszani.Mennyi idős a fiad?
- 5 és fél éves. 
- Ó hallod ezt Tóbiáska, pont mint Te. Gyakran előfordul, hogy nem megy óvodába? (a fia)
- Hát igen, elég gyakran.
- Mégis milyen gyakran, egyszer vagy kétszer egy héten?
- Egyszer egy héten itthon szokott maradni. Ti gyakran maradtok otthon?
- Mi nem járunk!
- Most vagy úgy általában?
- Nem, mi egyáltalán nem járunk.

Olyan szép ellentét van a beszélgetésben, hogy az sikít. Tóbiáskáékat egyébként látásból ismerjük és nem azért nem jár óvodába a kisfiú, akinek így nincs egy korabeli játszótársa sem, mert valami gond lenne, nem. Azért nem megy, mert így döntöttek, pont.
Ahány ember annyi féle, tartja a mondás.







 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése