Az alma és az őszibarackkal egy percig sem volt semmi gond. Boldogan cuppogtatta a kanalat. Csak úgy "virult a fejem a büszkeségtől" ez a gyerek aztán nem válogat, mindent megeszik. Kíváncsi az ízekre. Hétvégén aztán jött a krumplifőzelék és gyakorlatilag úgy ahogy jött, úgy ment is. A kukába.
Pedig nagyon vártam, de még türelemmel kell lennem. Cserébe olyan fancsali ábrázatokat kaptunk, hogy azt elmondani sem lehet. Az arcára volt írva minden.
Másnap próbálkoztunk a sárgarépával. Fél sárgarépa tápszerrel sűrítve. A végeredmény újfent kudarc, bár nem olyan botrányos, mint a krumplival. Így, ma újra nekilendültem. Az mégsem járja, hogy Flóra nem szereti és nem is eszi se a krumplit se a sárgarépát.
Ma, a maga valójában ismerkedett a sárgarépával. Nem kevertem hozzá semmit. A ring egyik sarkában Flocó, a másokban a sárgarépa és a mérkőzést most Flóra nyerte. Igaz, miközben a szájába csempésztem a falatokat mindenféle történetet összehordtam és a világító IKEÁ-s spökkát is megetettük, de a sárgarépát végül Flóra fogyasztotta el. Néha grimaszokkal, de lecsúszott és szerencsére később sem láttuk viszont.
A megoldás a főtt majd lereszelt répában rejlett. Napok kérdése és remélhetőleg a krumpli is hasonló sorsra jut. Bár most csak azt remélem, hogy elmélyül a barátság a főtt sárgarépával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése