Van a nappalinkban egy üres falrész. Kitaláltam, hogy oda fénykápeket fogok kitenni. Először, mert ez egy régi ötlet már, arra gondoltam, hogy Balázsról és rólam lesznek ott képek. Nem lett.
Egy ideje újra "szúrni kezdte a szemem" az üres fehér fal és most szerencsém volt. Szerencsém, mert végre találtam olyan képkeretet, ami színben illik a többi bútorhoz. ( a nüanszok fontosak, így történik meg az, hogy többe kerül a leves, mint a hús) Közben kiválogattam 5 hónapnyi Flóra fényképet, mert végül azt találtam ki, hogy 12 képet rakok fel a falra, az első egy évéből minden hónapról egyet egyet.
Ezt könnyű volt kigondolni, de ennyi kép közül kiválogatni azt az első 5-öt, tartva a minden hónapból csak 1-et 1-et szabályt. Nehéz...
Nem tudom, hogy összesen hány képünk van már, de szerencsém, hogy "svájci precizitással" külön hónapok és események szerint vannak mappázva a képek ( igen, ennyire ráérek..) így kiválogattam egy albumot végre magunknak (nekünk eddig nem volt) és az ottani képekből szemezgethetek majd. Nehéz...már most tele tudnám aggatni a falat a kis mosolygós, szuszogva nevetős képeivel.
Végül elkészült a "válogatás" és 3 képet azonnal felszögeltem. Én, aki azért nem tett ki falra fényképet, mert nem volt olyan képkeret, ami színben ment volna a bútorokhoz, szóval én szemmérték alapján kalapáltam bele a falba a 3 szöget. Nyilván ferde és egyenlőtlen elosztású lett, de akkor úgy voltam vele, hogy most már aztán felteszem a képeket.
Úgyhogy ki kell javítani. Szóval a svájci precizitásba bejátszik némi olasz mentalitás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése