Csodálatosság

Most, hogy Floci ma  ennyire komolyan vette a délutáni alvás fogalmát volt időm megnézni milyen képek készültek az elmúlt időben. Azt nem ígérhetem, hogy hosszasan vázolom a gyerekünk mindennapjait és aktuális állapotát, de egy halvány kísérletet teszek.

Mielőtt bekapcsoltam a gépet, 5 percenként beosontam a szobájába és megnéztem alszik e még. Minden osonás után megállapítottam, hogy "ez a gyerek aludni is csodálatosan szépen alszik".

Mivel, azt írtam, hogy beosontam a szobájába, ezzel el is árultam a hónap nagy újdonságát. Flóra majdnem két hete, egészen pontosan egy nap híján, két hete a saját szobájában alszik. Ő teljes nyugalommal viselte a váltást, nekünk meg nagyon furcsa volt, hogy nem a mi szobánkba osonunk be, hanem az övéből ki. A hallásom meg fokozatokkal javult. Attól való félelmünk, hogy nem halljuk meg, ha felébred, nos, ez hiedelem. Meghalljuk. Szerintem, az egyik fülem most is ott lapul a küszöbön és hallgatózik, miközben itt gépelek a nappaliban.

Tehát, azt már tudja mindenki, hogy az elfogult anyuka szerint csodálatosan szépen alszik, de mit csinál  még csodálatosan szépen ez a mi csodálatos gyerekünk? 

(Ha most papírra, tollal írtam volna, akkor az utolsó mondat tuti csillámos filcel íródna, a tökéletes giccs kedvéért, hogy minden csodálatos legyen :) )

Csodálatosan húzgálja mások haját. Csodálatosan beleharap az apukája lábujjába és csodálatosan rágja a kábeleket, távirányítókat és a papucsomat. (Nem, nem kutyának neveljük.) Tépkedi a fikusz leveleit. Ismerkedik a szemüvegekkel, előszeretettel ellenőrzi az emberek fogsorát. 

Kedvesen eljátszik a nyálával. Hajigálja a könnyű játékait, úgy, hogy azon ő maga is meglepődik.

Térdel és félülésből addig próbálkozik, míg át nem keveredik ülő helyzetbe. Akkor mindig megrángatja a zokniját, félülésnél a térdénél a nadrágot. Mikor mit ér el. Térdelésnél erősen kapaszkodik a kiságy vagy a járóka karfájába.

Négykézláb áll, de még nem nagyon indul el így. Csak csúszkál előre hátra. Próbálkozik, de még nem koordinálta össze a kéz és lábmozgatást eléggé, egy egy "lépés" meg, de aztán elcsúszik, szétcsúszik a lába.

Jönnek a fogai. A bal tenyerem a megmondhatója, egyre többen vannak. Kint van az alsó kettő és jön a felső kettő is. 

Étvágya továbbra is remek. A brokkolit nagyon kedveli. Összeismerkedett már a joghurttal és a túróval is. Ami nem annyira barátja az talán a tészta, de azt is megeszi.

Súlyát és a hosszát nem mérjük, csak néha. Ez az egyetlen amit lazábban kezelünk szerintem az átlagnál. Ránézünk, tudjuk, hogy minden Ok Vele, így nem méricskéljük. Igazság szerint nincs is eszünkben, de mivel most írok róla, lehet, hogy ma lemérjük. Kb. két hete kb. 8.5 kg. volt. 

Eddig jutottam, majd 3 óra alvás után, a csodálatos gyermek felébredt.