Múlt szombaton nagy reményekkel vártam február utolsó hetét. Végre eltűnőben volt a megfázás és Flóra egészen szépen evett már újra. A lendület szerda hajnalig tartott. Ekkor ébredt a Mimikó 39C-os lázzal, ami egész nap tartotta is magát. Lázas lett, amit később hasmenés követett. Tegnap egész nap pihent, ma nagy üzemben használta a pelenkákat, de legalább egész elfogadható kedve volt, láz nélkül.
De, hogy mindig össze kell szedni valamit! Ezzel nem a gyereket bántom, mert ő aztán nem tehet az egészről, sőt még büszkék is vagyunk, hogy milyen hősiesen viseli a megpróbáltatásokat, csak már olyan jó lenne, ha egy kicsit megerősödne, ha járhatna megszakítás nélkül bölcsibe. Ahol jól érzi magát, ahova úgy szalad be - kedd reggel - hogy kiabálja az egyik kisfiú nevét.
(Ádám, Ádám, itt az Ádám!
Flóra, most nem ülhetsz Ádám mellé, mert már ott nincs hely....)
Az érzelgős anyuka megnyilvánul:
Ma telefonáltam Flórával. Most hallottam Tőle először telefonon keresztül, hogy szia anya. Velem eddig nem telefonált, mindig mi hívtunk másokat. Sose tudtam, hogy milyen a hangja a telefonon keresztül. Kicsit ki is estem a munkahelyi szerepből utána) :)
Lázas Flóra:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése