Hajnalban

A kis Flicikének jön a foga. Egészen pontosan már meg is érkezett, elő is bukkant. Kocogtatja vele vagy hozzá a kanalat. A kis Flicikének emiatt tiszta nyál az álla és jobb pillanataiban úgy néz ki, mint egy bernáthegyi, rosszabb pillanataiban meg, mint egy komplett bernáthegyi család.

Flicikének nincsenek könnyű napjai mostanában, főleg ha tudjuk, hogy némelyik nap - mint a mai például - számára hajnali kettőkor indul. 

Mi nem aggattunk borostyánláncot Flórára, mert a gyerek nem karácsonyfa. Viccet félretéve, bármilyen jó hatással is lehetne rá a lánc, jobban félek, hogy éjjel megfullad, ha a nyakán van, illetve azt sem tartanám jó ötletnek, ha  karláncként hordaná. Így a hatását nem ismerjük.

"Hajnali háromkor sem kifejezetten rossz a kedvem"

Egy dolgot teszünk, fogzáskönnyítő krémmel kenjük az ínyét, hátha ez segít. Összességében egy rossz szavunk nem lehet és nincs is, mert bár kicsit nyűgösebb, néha sírdogálva, néha meg az éjszaka közepén ébred, ezen kívül semmi más tünete nincs. Éjszaka is próbál visszaaludni, de ez nem mindig megy. Szerencsére továbbra is megmaradt a vidám, jókedvű Flicikénknek, aki néha nem tudja mire vélni a szájában bekövetkező változásokat. A nyelvével vizsgálgatja a kiálló foghegyet, emiatt olyan, mint akinek nem fér el a szájában a nyelve, vagy folyamatosan öltögetné azt. Pedig csak ismerkedik.