Gyorsan lejegyzem, mert aztán elfelejtem. Tegnap megfigyeltük, hogy látványosan több időt tölt két lábon mint eddig. Elidőzik, tesz vesz mire rájön, hogy ő most nem is kapaszkodik sehova, de amikor rájön, akkor összezuhan. Ma azonban már nem zuhant össze, hanem óvatosan, kapaszkodás nélkül leült. Többször is.
Sétálgatott délelőtt porszívó barátjába kapaszkodva, majd nem kapaszkodva is figyelte a roppant izgalmas takarítást. Egyébként legalább annyira megkedvelte a porszívót, mint amennyire az elején utálta. Az első berrregésre sírni kezdett, most meg a maximumon visító porszívó hangját utánozza és követi amerre a takarítógép mozog.
Előbb utóbb elindul, úgyhogy számomra, mint a kényszeres anyukák minta példányának ez a megállapítás nagyon kellett már. Az külön bónusz, hogy csak annyira bizonytalan a Flóra az egyedül álldogálásban, hogy mikor észreveszi, mit is csinál, legalább annyi időt eltölt az óvatos leguggolással, mint a fő tevékenységgel.
Sok játéka van, de az építős, tekerős, az amivel hangot lehet generálni az nagyon kedves neki. Így ma délelőtt a konyhában játszott a lábosok és fedőik meghitt társaságában. Nincs is annál jobb móka, mikor a fedőket egyik lábosból át lehet rakni a másikba,majd ki a kőre és így tovább.
A szobában pedig, magányukban könnyeiket hullatták a gyermekjátékok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése