Fáradtabban értem haza, mint ahogy elutaztam. Jókat aludtam a repülőn. Livivel már akkor is egy ágyban alszunk, ha nem lenne muszáj. A bagettet mi magyarok magában is megesszük, desszert helyett/előtt/után. Bírjuk a modern dolgokat, de az még minket is meglep, ha a szobát és a mellékhelyiséget nem választja el legalább egy olyan fal, ami a padlótól a mennyezetig tart. Életem első olyan esküvőjén voltam, ahol a vacsora 1/2 9-től minimum 1/2 12-ig tartott, igen, megszakítás nélkül 3 órán keresztül ettünk. A Cotton Eye Joe-ról többé nem a Rednex jut eszembe, hanem a kis spontán esküvői táncunk. A "Hogy vagy?" az francia akcentusssal Ogi vagi.
Nem tévedtünk el, hiányzott a Flici gyerek, de itthon nagyon jó dolga volt. Amikor hazaértem iszonyúan meg volt döbbenve, ilyen arcot sosem vágott még azelőtt. CukiCukiCuki
A "csávóka" a budapesti duty free-ben ugyan sajnos magyar volt, de ő volt az utolsó, aki értette azt a sok hülyeséget, amit mi ezalatt az 5 nap és sok sok km alatt összehordtunk.
Esztit férjhez adtuk és megsirattuk, pedig egy szót sem értettünk az egész szertartásból.
Jó volt, jó volt, másfél hónap múlva jön a ráadás :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése