Már nem nézem a focit, a gyomrom napok óta egy merő görcs. Holott sztereotípiába és véleménykülönbségbe mindenhol belebotlik az ember. Aki ezeket komolyan is veszi, valahol meg is érdemli, hogy a gyomra összeugorjon hangyabokányi méretűre.
Az általános helyeslő bólogatást az váltja ki, ha az anyuka otthon vigyáz a gyerekre, megfelelve a társadalmi elvárásoknak. A lazábbakat, akik beengedik az Apukát is a baba-mama világba, netán hagyják, hogy legyen nekik is külön világuk - mármint az Apának meg a gyereknek - nos, azokat az anyukákat nem nézik jó szemmel. Ha pedig, valaki veszi a kalapját és elutazik, na ott nem is értik a helyzetet.
Sosem akartam kihagyni Balázst semmiből, sosem akartam, hogy Flóra csak rám számíthasson és szeretném nagyon, ha ő is annyi időt tudna a gyerekünkkel tölteni, mint én. Flóra imádja az Apját és nem véletlenül van egy gyereknek Anyja és Apja is. Kell az egyensúlyhoz és kell a gyereknek is. Nem baj, ha nem babát rajzol neki, de legalább rajzol neki, legalább ő is van vele és ettől Floci boldog.
Persze, ehhez olyan társ kell, aki ebben partner, aki ezt nem veszi tehernek és főleg tud a helyzettel mit kezdeni. A helyzettel, amiben csak ő van meg a gyermeke.
Egy ilyen helyzet előtt állunk, amikor nem csak 1-2-3 órára, vagy fél délelőttre maradnak ketten, hanem 5 napra. Leírni is sok.
Holnap reggel elindulok, hogy a 3. menyasszonyos fényképet is kitehessem majd a nappaliba és csak kedden jövök haza, ha, mint ma kiderült az SNCF is úgy akarja. Megyek, mert az első pillanattól kezdve, (hogy kiderült, Eszti Mrs. Mederic lesz :) ) menni akartunk és mert a férjem, az első pillanattól fogva csak támogatott és bátorított.
Így, holnap Livivel nyakunkba vesszük a bőröndjeinket és kalandozunk kicsit Franciaországban. (Remélhetőleg kisimult gyomoridegekkel.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése