Képek szöveggel

 Szombatról vasárnapra a Zanya meg a Zapa engem nem vitt magával Eszti néni és Médé bácsi esküvői ünneplős vacsorájára. Pedig még azt is hajlandó voltam kimondani, hogy Anya. Senki ne csodálkozzon, ha ettől ilyen lesz a kedvem.

Végre hagynak egyedül enni, végre nálam van a kiskanál s úgy kanalazhatom a levest, ahogy én akarom. Készült róla video is, Anya folyton azt ismételgeti, hogy milyen ügyes vagyok, így nem figyelt és a felvétel túl hosszú lett. Nem lehet feltölteni a blogra.

Még a kis házikómban sem lehetek nyugodtan, folyton jönnek utánam fényképezőgéppel. Nem is nagyon szeretem.

Ha valami érdekeset látok, akkor arra, csak és kizárólag arra figyelek, így nem foglalkoztat a fényképezés.

 és a mi utcánkban sok érdekes dolgot látni és hallani.

 Igen, hát ez a motor a kedvencem, kölcsön kaptam és Anyukám szerint már kicsi is nekem. Ez annyira nem zavar, mert legalább már jól tudom kormányozni, nem úgy, mint a rollert, ami sajnos egyáltalán nem úgy működik, mint egy kismotor.

Ha szófogadó gyerek lennék, akkor szépen megállnék a virágok előtt, pont akkor mosolyognék, mikor az Anyukám kéri és elkészülhetnének a szerinte tökéletes képek.

De, amíg nem tudja megoldani, hogy a hátam mögött ne a kuka legyen a háttér, addig ne akarja elkészíteni a tökéletes képet.