Normális e, ha nem gondolom, hogy az én gyerekem a legszebb, a legokosabb és legügyesebb a világon?
Normális e, ha nem produkáltatom úton útfélen, hogy ha emberekkel találkozunk?
Normális e, ha nem akarok vele állandóan kézen fogva sétálni, mert azt hiszem, hogy elég, ha akkor fogja meg a kezem, ha ő szeretné, vagy olyan útszakaszon vagyunk?
Normális e, ha teljes (90%) os nyugalommal hagyom, hogy az Apjával legyen, együtt menjenek ide-oda, tudva, hogy a napirendje, ugyan felborul, de legalább kettesben töltenek egy kis időt, úgyis kevesebbet látják egymást?
Millió ilyen kérdésem van és leginkább az idő ad majd rá választ.
és, hogy miért is vagyok aggódós anyuka. Flóra egészen pici korától fél az éles zajoktól, a fúrótól, a sövényvágótól, a kompresszortól és még sorolhatnám. Beindulnak és ő sírva elszalad, most már, ha olyan a helyzet, ugyan elszalad, de visszaólálkodik, hogy mégis mi a fene az, ami a garázsban néha irdatlan hanggal megszólal. De nyilvánvalóan van benne félelem és nem tudjuk megszüntetni.
Újabb keletű, hogy a szobájában nem elég, ha le van húzva a redőny, el is kell húzni a függönyt, mert különben oda se mer nézni. A pulóverből nem szereti azt, amelyiket a fején át kell húzni, a cipzáros, csak az a jó. Bár alkalmasint, azért meg lehet győzni. Többek között ezért is kapta tőlünk a Tóbiás a fóbiás elnevezést.
Nem szereti, ha valaki, aki idegen neki nagyon harsány a közelében, masszív üvöltés tör rá, ha a védőnőhöz megyünk, nincs kibékülve a zsúfolt helyekkel. Viszont a bevásárlásokat imádja, ott nem gond a zsúfoltság, nem jelentenek problémát az idegenek. Így vigyem el társaságba a gyereket. Tök lutri, erősen kiszámíthatatlan. A védőnőtől megőrül, ha meglátja a rendelőben, ha eljön hozzánk, akkor itt mórikálja magát neki, hogy matricát kapjon.
A gyerekekkel egyébként továbbra is jól elvan, csak a csúszdán ne menjenek hozzá közel, kb. így gondolkozhat róluk.
Beszédben nem túl erős, viszont rendszerető és türelmes. Az a baj, hogy én meg türelmetlen vagyok és hiába erős kirakósban a gyerek, ha én már azt hallgatnám, ahogy kimondja, hogy Kék és zöld, nem csak a ké, és zöl-ig jutna.
Rengeteg szót ismer,de egyszerűen az első két/3 betűnél többet nem mond. Pedig felismeri a színeket, állatokat, napot, holdat, felhőt, gyümölcsöket, az ócskavasból kimondja, hogy kavas. Megy az apa, anya, mama, papa, nap, hold, Keve, kenyér, kémény, hinta, mese (és még sorolhatnám, de azok csak szókezdemények) Tudja, hogy van alvós és nem alvós zokni.
Emlékszem egy évesen azt vártam mikor fog menni, most azt várom, hogy mikor fog szépen beszélni és mikor lesz nem ennyire mimóza lelkű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése