A böli*

Az írást elggé hanyagolom, mostanában inkább képekben vagyok erős. Pedig téma lenne is bőven, de valahogy úgy telnek múlnak a napok, hogy nincs se kedvem se hangulatom leülni és a sötétben billentyűzgetni. Ami persze kifogás csupán, mert most is itt ülök és írok. Kifogás, aminek talán az lehet az oka, hogy a lelkem nem nyugodt.

Flóra bölcsődébe fog menni. Még nyár elején megkaptam az értesítőt. Ez egy korábban indult történet, amiről itt még sosem írtam, talán pont azért., mert sehogyan sem sikerült eldöntenem, hogy ez jó lesz e Neki vagy sem.

Szeretném, hogy járjon valamilyen közösségbe, de  féltem is, mert még kicsi, mert fél az idegen helyektől, az idegen helyeken. Aggódom, mert nem tudom, hogyan fog reagálni az egészre. Viszont, azt is gondolom, hogy jót tenne neki a közösség, ha többet lenne gyerekekkel. Szépen játszik egyedül, de mindig érdeklődve figyeli a többi gyereket, bár szerintem nem bízik bennük túlságosan. 

Általában mindig van, így, itt is megjelenik az a csodálatos 'DE' szócska.

De hiszen most napról napra változik, most kellene csak igazán vele lenni. Kihasználni, hogy már nem kisbaba, figyel mindenre és tanul el/meg dolgokat.

(De - és egy újabb - ugyan ezt el tudnám mondani egy év múlva is, aztán 2, utána ha oviba vagy majd iskolába megy. Szeretném, hogy a gyerekem, ne a szoknyámon üljön, hogy talpraesett és vidám legyen, aki örömmel játszik a saját korosztályával, nem pedig felnőttek között érzi ól magát. Szeretném, hogy megtalálja a közös hangot a gyerekekkel és tudja, hogy hagyjuk boldogulni, de számíthat ránk bármi van.)

Biztos benne van a dilemmámban, hogy mi, gyerekkorunkban bölcsődét még csak közelről sem láttunk. Életemben a szülői értekezleten(!!!) tapasztaltam meg, hogyan is néz ki egy ilyen intézmény belülről. Más kérdés, hogy anno, mikor iskolás voltam, a gyerekek az XY járt bölcsődébe mondatot egészen más hanglejtéssel mondták, mint ugyan ezt, csak óvodával. (Aztán lehet, hogy ez egy ilyen genyó környék volt)

Böli* kérdést ragozhatnánk napestig. Lenne ezer és egy támogatója és legalább ugyanennyi ellenzője. Ha nagyon nem lesz jó, maximum nem fog járni. Valahogy csak lesz, úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna. Ezt a borzasztó nagy közhely lufit tudom így a végére idebökni.

(* A szülői értekezleten többször hallottam és nem akartam hinni a fülemnek, mikor valaki a bölcsődét képes volt bölinek rövidíteni. Mindenesetre érdekes élmény volt, bölisezéstől  a jelválasztásig. Októberben folyt. köv. )