Most, hogy visszajött Flóra életkedve és elfogadja, mit elfogadja, ő követeli ki a napi kinder és puding adagját már a levegőn is többet és többször vagyunk kint. Általában nem szeret bejönni, ennek két oka lehet, az egyik, hogy fáradt a másik, hogy összepárosította, a ha bejövünk a levegőről megyünk orrot porszívózni eseménysorokat és már előre fél.
Ilyenkor hirtelen felhúzza magát eldobja a motorját és vad hisztiben tör ki. Nem jó semmi, nem csinál semmit és nem is mond semmit. Legörbíti a száját, maga mellé teszi a kezét, áll, néz rám és közli Mimikó sír. Olyan műsort ad, hogy szívem szerint hangosan felnevetnék.
Kevesebbet és kevesebbet köhög, jobban és többet eszik. Képes szabályosan kirángatni a konyhába, onnan tovább a spájzba, megáll a hűtőszekrény előtt és közli, hogy kitti, ha nagyon nem értem akkor a száját is kinyitja és mutatja, hogy hova kéri a kittit. Majd rájövők a nyitott hűtő előtt, hogy a kitti az a gyereknek Kinder és csodálkozom, hogy miért is nem értettem ezt eddig.
A bölcsi felé egy hete nem jártunk, durva, hogy ennyire nem érzem hiányát. Kicsit visszakaptam a gyerekemet, mielőtt beleugrok fejjel a mókuskerékbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése