Mondjuk, most, hogy közeleg a 10 éves osztálytalálkozónk, ezzel a tizes számmal sem tudok mit kezdeni. Nem értem, hogy hova tűnt az a 10 év, persze, ha belegondolok rájövök, eszembe jutnak az évek és logikussá válik ez a szám is. Egy bökkenő van ezzel, hogy ha 10 éve érettségiztem, akkor nem lehetek már 24 éves, pedig a lelkemben az vagyok. Nagyon is az. Nem tudom miért pont ennyi, de ha valaki a koromról kérdezne, magamban ezt válaszolnám neki. Egyenlőre megragadtam itt, ezen a szinten és néha nem vagyok hajlandó úgy érezni, beszélni és létezni, mint a korom és helyzetem béli nők és asszonyok. A régebbi korok elvárásainak meg pláne nem óhajtok csak azért megfelelni, mert akkor úgy látták jónak. Most másként látom jónak.
Nevelem a Flórát, itthon vagyok vele, de ez nem azt jelenti, hogy megszűnt számomra a külvilág. Dolgoztam előtte és nem állítom, hogy néha napján nem vágyom vissza. De, megesik. Nosztalgiázom, eszembe jutnak régi dolgok. Ugyanakkor, most más a fontos és más számít, nem kapálózok, hogy minél előbb újra felvegyem a munka fonalát. Érdekes kettősség ez. Vágyok oda is és mégsem mennék, mert onnantól minden változna. Már nem tudnánk annyi időt együtt tölteni és már nem csak mi lennénk a kis világában. Persze Flórának, mint minden gyereknek, kell a közösség, kell, hogy lásson más gyerekeket is, de onnantól már más világ lesz egy kicsit.
Udvaron alvás. Az új hobbi. A napsütés és a madárcsicsergés, a fújdogáló könnyű szellő, fogalmam sincs mi, de valamitől Flóra az utóbbi időben óriás alvásokat teljesít az udvaron. Ki sem kell tolni a kapun. Elalszik telken belül és 2-2,5 órán át durmol. Megváltozott a babakocsink külleme is. Eddig mózeskosár volt, csak fekvésre volt alkalmas. Most babakocsi lett, már lehet nézelődni és aludni egyaránt. Eddig bevált a csere, végre látja azt a világot, amely után egyébként is nagyon érdeklődik és az alvására sincs panasz. Sőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése