A lecsapó jégeső elől épp megmentettük a száradó ruhákat, mikor feltűnt, hogy Flóra nem sürög-forog a környéken. Sőt, rosszabb, gyanúsan nagy volt a csend. A konyhában találtam rá, a mi kis zugevő gyermekünkre.

Zugevő vagy éhes, ez még nem eldöntött, mert tegnap a jégeső mellett lecsapott még más is. Az apai szigor.

Flóra ugyanis nem óhajtott ebédelni, amit Balázs el is fogadott, azzal a megjegyzéssel, hogy akkor, majd uzsonnára megkapod és útjára engedte a lányunkat. ( Hasonló esetekben én megenyhülök, megsajnálom, látom az éhhalál jeleit rajta és adok neki mást, amit tudom, hogy szeret és meg is eszi. Most viszont nem volt ilyen szerencsés, mert amit velem lehet, azt mással már kevésbe és így viszonylag üres pocakkal nézett a délután elébe.) Délután aztán jött az uzsonna, ami, a megmaradt ebéd volt és amit, annak rendje és módja szerint el is fogyasztott. A gyerek meg/ kiéhezett a pedagógia bevált. Apa szigorú, Anya puhány. Aztán jött a vihar, a konyhaasztalon meg ott maradt a zsemle Flóra meg még éhes volt, vagy inkább feltankolt rosszabb időkre. Kibontotta a tasakot, kivett egy zsemlét és amíg mi a ruhákat rendezgettük ő szép csendesen falatozott.