Nem az volt a hiba, hogy müzlit ettem vacsorára, hanem az, hogy a dobozát otthagytam a konyhában, az asztalon. Hű fegyverhordozóm utánam hozta a szobába, de figyelmes volt és már csak a teli tasakkal sétált a kanapéhoz.
Annak rendje és módja szerint a szemek kiszóródtak, aminek a látványa úgy megrémisztette Flórát, hogy elkezdte rázni a tasakot. Gejzírszerűen kitörtek a müzliszemek, mandula és diódarabok hevertek mindenfelé. Ezen a ponton takartam el a kezemmel a szemem, mert rájöttem, nincs mit tenni. Az egész frissen bontott tasak ki fog szóródni és mekkora egy hülye vagyok, hogy otthagytam az asztalon. Mire a szememet kinyitottam a szőnyeget és a padlót úgy beterítette a müzli, mint Moszkvát a hóesés.
Flóra nem volt boldog, megijedt, mert érezhette, hogy rosszat csinált, de haragudni nem lehetett rá, mert egyáltalán nem az ő hibája volt. Szegény, hozta a kis rózsaszín tálkáját és elkezdte beleszedegetni a müzliket, aztán mikor én behoztam a seprűt, ő megjelent a lapáttal. Próbált segíteni. Olyan cuki gyerekünk van. :) :)
A szőnyegünk hosszú szálai viszont egyáltalán nem cukik. Remekül elrejtik az oda nem illő elemeket.
Jó tanulópénz volt, nagyszerű nem tervezett esti programmal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése