Újra. A mézeskalács és a Fantás süti után, tegnap újra izzítottam a sütőt és mi más is készülhetett volna, mint a bejgli. Az én első bejglim.Rögtön persze 4.
Két receptből dolgoztam, mert, csak az érdekesség kedvéért, Horváth Ilona szerint - hogy személyeskedjek - két órát állni kell hagyni a tésztát, a másik - számomra kedvesebb szerint - szintén kell pihentetni, de csak fél órára.
A szakácskönyv szerint a tojás sárgájával való kenegetés után, szigorúan langyos helyen, fél óra pihentetés javasolt, majd fehérjével való átkenés és hidegre tevés után mehet a sütőbe, de előtte még villával meg kell böködni a készülő műremeket.
A kedves recept nem köti ki a nyers bejgli ide oda pakolását, így nincs eltúlzott várakozási idő sem. Sőt a sütési idő is rövidebb. Nekem való a recept, az biztos, gyorsabb, idő takarékos és közérthető.
Az azonban még mindig tény, hogy nem tudok sütni. Ezt az állításomat fenntartom, még akkor is, ha a bejgli jól néz ki sütés előtt és után is, plusz finom is. Fenntartom, mert se töltelékbe szánt rum nem volt elég, se téglalap alakúra nem tudom nyújtani a tésztát. Ugyanakkor olyan építőipari szakkifejezések röpködnek a konyhában sütés közben, mint a misung.(Mert az élesztőből készült kovász, igenis számomra az :) )
Általános iskolás korom óta nem tudok az űrmértékekkel mit kezdeni, bár, most már sokat javult a helyzet, így is minden alkalommal sikerül zavarba hoznom saját magam. Ezt szoktam korrigálni leleményességgel, így végül, ha volt is a töltelékek körül egy kis zavar, csak összeállt minden és megsült a diós és mákos bejgli.
Mikor eltértem a recepttől, Balázs azt mondta, hogy akkor az egészet megette a fene, már nem is lesz az igazi. Mert a recept azért van, hogy azt kövessük. Annyira nem lett igazi, hogy amióta megsült lelkesen eszi a szeleteket. Pedig, a gonoszkodásáért cserébe nem is akartam adni neki. :)
Azt még remélem, hogy a bejglit valóban j vel és nem i vel írják.Sok lenne mindenhol átjavítani utólag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése