Partvonal mellől jegyzem meg, hogy a zuram, miután megküzdöttünk Fenyőfa
Nándival, feszültség levezetésként elszaladt diós bejglit majszolni. Abból választott, amit a fene megevett korábban, mert ugye eltértem a recepttől. He-he-he.
Beléptünk a felelősségteljes -mindent a gyerekért - szülök táborába. Éjjel, miután Floci elaludt kezdtünk el fát díszíteni. Amit, jó magyar szokás szerint megelőzött a fa talpba állítása, ebben követtük a hagyományokat, szidtuk a fát, mert mérhetetlenül ferde.
(Így jár az, aki este, sötétben ki tudja milyen módszerrel választ fát)
Miután Nándi kis testi hibáit megpróbáltuk enyhíteni, következett a díszítés, ami már ment, mint a karikacsapás. Így, míg Floci édesdeden aludt, mi bevarázsoltunk a szobába egy karácsonyfát, ami annak ellenére, hogy messze a legkisebb, ami valaha volt, hiszen csak 1,5m, egészen szép lett. Külön öröm, hogy se létra, se szék nem kell a díszítéséhez és ugyan úgy rá lehet aggatni az összes díszt, mint egy 2,2m -es fára.
 |
| Boldog Karácsonyt! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése