Sajnos, nem számoltam meg, hogy ma délután, a könnyed 2 óra 30 percig tartó sütés után hány darab mézeskalácsnak vagyok a boldog tulajdonosa. Pedig érdekelne a darabszámuk.
Az elején kis, apró szívecskékkel kezdtem, mert az mégis milyen tündi-bündi, a végén, már IKEÁ-s óriás rénszarvasokkal nyomultam, hogy jobban fogyjon a tészta.
A futott időmet persze erősen növelte, hogy koncentrálni kellett nehogy odaégjenek a figurák, illetve, hogy hivatalos nyújtódeszkám - ha egyáltalán ez a neve - nincs. Eddig egészen jól ellavíroztam nélküle, de most éreztem hiányát. Vagy rosszul találtam fel magam.
Mindegy is, az idei adag kész, nem égett oda, karácsonyfás még mindig nincs, mert nincs hozzá formám, és hiába vettem csodálatosan színes cukor díszt, azt bizony nem tettem rá.
Egyébként pedig szerintem, ezek mézes puszedlik és nem mézeskalácsok.
 |
| a díszítetlen valóság |
"Christmas is all around me" különösen ajánlva Balázsnak és Kedves Munkatársainak, mert körülöttük aztán ott van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése