Hétfőn egy, ma két órát voltunk a bölcsiben. Szerintem nem tudja mi ez a hely, azt gondolhatja, hogy valamiféle elrontott játszótér, ahol a legnagyobb hiba az, hogy egy épületbe be kell menni ahhoz, hogy aztán a kertben kedvére szaladgálhasson. Ja és nincs hinta, pedig minden reggel elmondja, hogy hinta hinta, mert bezzeg az ovis részen meg van.
Mivel elég közel van egymáshoz a bölcsi meg a védőnő és máshol nincs számomra megfelelő parkolóhely, ezért ott állunk meg, ahol akkor szoktunk, ha Zsuzsa nénihez megyünk. Ezzel rögtön előcsalogatok egy két könnycseppet, bár ma már kevesebbet, mint tegnap :)
Szerencsére járnak villamosok, buszok, látványuk pedig könnyszárító hatású.
Bölcsőde kertkapuján gond nélkül bemegy, de a bejártai ajtón már vinni kell. Nem tetszik neki, visszavenné a kabátját, hozza a táskámat, cipőmet, folyik a nyála és közben mondja, hogy menjünk. Nem megyünk, maradunk. Masszív 20 perc hiszti és sírás után néha néha megnézi a mesekönyvet, a babát és lassan elül a vihar. Észreveszi a fa kisállatokat, a vonatot és a síneket és játszani kezd. Mikor kimennek a gyerekek az udvarra, gond nélkül megy utánuk. Ott csúszdázik, motorozik és elvan. Leginkább elvan, a földet ma már rászórta az asztalra és meg akarta taposni a virágot. Mikor eljöttünk- és ehhez először épületen belülre kell kerülni - már nem sírt, integetett a gyerekeknek. Megvárta türelmesen, míg összeszedem a holmim és szépen kisétáltunk. Alakul, de nem vagyok nyugodt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése