5 bölcsődei nap után beköszöntött a betegség. A napos hétvégén Flóra szó szerint átvergődte magát. A borzasztó reggelek után, délutánra lett mindig kicsit jobb kedve.
Bár értékelhető láza nincs, a közérzete nem jó, nem nagyon eszik és reggelente elég kiábrándítóan viselkedik. Ebben akár türelmetlen felnőtt és türelmetlen, beteg, nyűgös gyerek reggele címmel közös haknikat is vállalhatnának az apjával.
Hétvégén visszakaptam egy kis részt a sehányéves Flórából. Se a kiságyában, se a mi ágyunkban, se sehol nem akart aludni, csak a kezemben, de ott békésen. Így esett meg, hogy vasárnap a "rendkívül izgalmas" F1-et kellett néznem 0 hangerővel, mert a kezemben aludt a Flici, akit csak kb. egy óra elmúltával lehetett áttenni a kanapéra.
Délután elmentünk a doktorhoz, ahol Flóra várakozásokat felülmúlóan viselkedett. Eddig, ha az épületet meglátta sírni kezdett, most már bent voltunk az orvosnál és még NEM sírt. Jó, a vizsgálatot nem bírta, de ki már úgy jött, az ajtón, mint akinek semmi baja. Integetett, elmondta, hogy haza, eltettük az ajándék matricát és elégedetten elvonult hintázni.
Ez úgy tűnik, most az odáig vagyok meg vissza időszak, mert most megint úgy éreztem magam.
Most egy darabig nem megyünk a böli néven futó víruslelőhelyre. A helyzet ugyan nem komoly, de nem is szeretném, hogy azzá váljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése