Korán ébredt és mégis ma késtünk el a leginkább. Percekre kell itt gondolni, de úgy tűnik, hogy a reggeli babakocsi tologatás és motorozás a kertben nem kompatibilis a bölcsődei pontos érkezéssel.
Újra elmentünk a kutyuskás tábla mellett, ami visszafelé érdekesebb már, mert akkor csak a hátát látja és így óvatosan közelíti meg. Vajon ott van még a kutyus, kutyus van e rajta? Igen, a felismerésnek mindig nagyon örül.
Gond nélkül bemegyünk, átöltözünk, tudja hol a jele, mit hova kell tenni. Jó néhány jelet felismer, elmondja miket látott, kezet mosunk bemegyünk, játszik. Aztán jön a megjátszás.
Megissza a tízóraira kiosztott meggy levet. Sőt, repetát kér.
A mi lányunk, aki két éves koráig csak vizet meg tejet volt hajlandó inni, akit el lehetett kergetni, az asztaltól, ha valami mást kínáltunk neki. Megitta pohárból, ügyesen. Odavoltam meg vissza.
Kimentünk az udvarra, majd megkértek, hogy távozzam és csak fél 12-re szíveskedjek visszatérni.
Az elején, mikor elköszöntem eltört a mécses, sírni kezdett, de kapott cumit és elment játszani, labdázni.
Ezt még láttam is, mert hiába volt kiadva, hogy távozzak, azért stikában leskelődtem mg egy picit. Majd mintegy 40 perce ténylegesen el is jöttem a bölcsődéből. Út közben majdnem felhívtam az autó figyelmét, hogy oda nézz, ott jön a villamos, de végül rájöttem, hogy nincs velem, Flóra, akinek eredetileg szántam volna ezt a mondatot. Az autót meg teljesen hidegen hagyja, ha magamban beszélnék.
11-kor már kint ültem az előtérben, a fülem a csoportszoba küszöbén volt kb. és füleltem, hallok e valamit, ha nyílt egy ajtó készültem, hogy na, akkor nem bírnak vele, menjek. De csak nem nyílt az ajtó, csak nem hozták. 3/4-ed 12-kor aztán megjelent, megviseltnek tűnt és nagyon örült, hogy viszontlát.
Azt mondták, hogy az udvaron szépen eljátszott, mikor bejöttek ebédelni, akkor kicsit megint sírt, de meg is nyugodott. Eltüntette a rakott krumplit és a túró rudit, az almát meghagyta és megitta a vizet.
Segítettek neki evés közben, mert annyira azért nem ügyes, de eszik, mint a kis angyal. Hazajöttünk és itthon 13-tól aludt is, most nem kapott második ebédet, mint tegnap.
A bölcsiből hoztuk:
Már péntek délután tüsszögni kezdett, éjjel elég nyugtalanul aludt, reggel korán ébredt. Már folyik az orra. Úgy, hogy a tüsszentések után Balázzsal egymásra nézünk és rácsodálkozunk a gyerek orrából kifolyó váladékra és bólogatunk, hogy ilyen, ilyen még sosem volt.
(Számítottam rá, hogy lesz ilyesmi, mert mindegyik csoporttársának van valamilyen légúti tünete. Számomra az az érdekes, hogy a orvos szerint, hogy néz ki az a gyerek, aki közösségbe már mehet)
Szombaton Flóra hihetetlen boldogsággal vette tudomásul, hogy nem kell menni bölibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése