Flóra és az oltás(ok)

Csütörtökön több szempontból is jeles napra ébredtünk. Balázs 22-én töltötte be a 30. életévét és ez volt az a nap, amikor Flóra két oltást is kapott. Mi már hetekkel előtte félelemben éltünk és nem a születésnap miatt.

Sosem mértünk lázat, sosem adtunk be senkinek kúpot, Flóra sosem volt beteg és csak egyszer kapott oltást, 3 naposan, de ott tudtuk, hogy nem kell a fentiekre számítani.

Szóval csütörtökön délután, a séta és evés után lementünk a gyerekorvoshoz. A majd 10 perces utat Flóra végigaludta, nem sejtette mi vár rá. A rendelőben tobzódtak a szülők és a gyerekek. Majd idővel a síró gyerekek. Aggódtam, én már ott sírtam volna. 

"Mi lesz velünk, mi lesz Flórával.Ó jaj, szegény, hogy fog sírni, mikor fog megnyugodni. Jaj de rossz lesz neki." Ilyen gondolatok cikáztak át az agyamon. 

Flórának annyira rossz volt, hogy ottlétünk 5. percében már pelenkát kellett rajta cserélni, mert a rendelőt kezdte átjárni az általa kibocsátott nem teljesen virág illat.

Szerencsére nem kellett sokat várni, hamar sorra kerültünk. Megmérték a súlyát (4.500 gr.) és a hosszát (57cm) Flóra akkor már úgy remegett, mint a kocsonya, igaz csak a pelenkája volt rajta. 

Aztán következett az oltás maga. Én oda sem mertem nézni, azt tudtam, hogy épp most szúrják, azért a szemem sarkából figyeltem, és közben vártam Flóra reakcióját, a velőtrázó sírást, de az elmaradt. Csak akkor kezdett sírni, mikor az egész procedúra befejeződött és szerencsére hamar meg is nyugodott, felöltöztünk és már ott sem voltunk. Hazafelé megint elbóbiskolt, aztán itthon a kiságyában pedig szépen elaludt. Aznap és másnap délelőtt néztük nem lesz e lázas, de leszámítva az éjszakai hőemelkedést simán vette az akadályt. Nyűgös sem volt, inkább aluszékonyságot hozott ki belőle az oltás. Úgy tartotta az evés utáni alvásidőket, mint szinte soha. Aggódtam is rendesen, persze most az volt a "baj", hogy miért alszik ennyit. Állandóan a lázát akartam mérni, Balázst az őrületbe kergetve ezzel.

December 20-án folyt köv. a következő oltással.