A héten érdekes dolgok történtek a házunk táján.

Egyrészt, mostanában egyedül rójuk a köröket délutánonként, mert a sétapartner baba egy ideig Németországban időzik. Így, mivel meguntam az utcánkban való le- s fel babakocsi tologatást, izgalmasabb környékre tévedtem. A közeli lakóparkban múlatom délutánonként az időt és ha már ott vagyok beugrunk a gyerekkel a Sparba is. Ez örömteli, mert most 4 hónaposan érzem annyira erősnek és fittnek a Flórát, magamat meg tartom olyan bátornak, hogy beviszem Őt egy olyan fertővel teli helyre, mint egy bolt. Igaz eddig mindig édesdeden aludt és ez a fertő még messze nem az az igazi Auchan vagy tömegközlekedési fertő. De ha jön az influenza, akkor megint visszatérünk a kis utcánk ismert házai, autói, fái és bokrai közé. Lassan az utcaneveket elfelejtem és már csak házakban tudok gondolkozni.

Ugyanakkor jó dolog ez a Spar, előre kitalálom mit főzök, megveszem a hozzávalókat és a babakocsi aljában boldogan hazatolom. Szerencsére nem is időzünk sokat.
Flóra új képességre tett szert. Rögtön kettőre. Egyrészt, a csörgőt egyik kezéből átteszi a másikba, közben persze szét akarja tépni és össze akarja nyálazni. Másrészt, és ez az "érdekesebb" megtanult visítani. Ami külön öröm, hogy tetszik is neki  a hang, amit kiad magából. Úgy visít, mint a malac. :)
Remélem kinövi és visszatér a rendes högűű-zéshez vagy a gurgulázó nevetést fogja inkább rendszeresíteni.
A gurgulázó nevetés. Eddig nagy ritkán és teljesen véletlenszerű dolgok váltják ki belőle. Volt, hogy dalolásra adta ezt a választ, de a legújabb az, amikor a körömreszelő látványa, hangja, vagy az egész körömreszelési folyamat látványa okozott neki olyan fokú örömet, hogy azt hangos, gurgulázó nevetéssel jutalmazta. Azóta lereszeltem mind a saját, mind pedig Balázs 10 körmét, de egyszer volt Budán kutyavásár. A gyerek azóta erre már immúnis.