Ha jó az idő...

Flóra "kigurul" a levegőre. 

Vagy helyesebben kitoljuk a levegőre, mert a gyerek - bár a gyermekorvos állítja, hogy újévi malacot nevelünk* - egyrészt nincs olyan súlyban, hogy guruljon, másrészt önmagát sem tudja még kigurítani.

Így esett, hogy a hosszú hétvége alkalmából először az udvaron tologattuk, majd egy csúfos kudarcba fulladt próbálkozás után, egy nappal később újra nekiveselkedtünk és most már csak mi, a fő arcok, azaz a szülők tolták a babakocsit és ami az egészben a szenzáció - mert nekünk most már csak ilyen szenzációk jutnak** -  az utcán. 3,5 hetesen egy kellemes őszi délelőtt megtette első métereit a "rideg és zord" világban.

A megpróbáltatást jól vette, a séta felénél már ébren volt, de meglepő módon nem kezdett sírásba, csak nézelődött, ásítozott és utazott. Mintagyerek módjára viselkedett.

A nagypapa megmutatja hogyan kell a gyereket elringatni az udvaron.

 Az első, hivatalos utcán sétálás alatt:

Nagypapa intelmeit nem tudtuk megfogadni, mert az utcán simább az aszfalt, mint a kertben a beton, így nem volt mi elringassa a gyermeket. :)

(** mi, rendes becsületes és maximális komolysággal gyereket nevelő szülők azzal "szórakoztunk" vagy inkább szórakoztattuk magunkat, hogy kíváncsiságból lemértük egyetlen leánygyermekünk használt pelenkájának súlyát. Hirtelen úgy éreztük, hogy, ha nincs birtokunkban az információ, akkor életünk egy fabatkát sem ér. Viszont most már legalább tudjuk, hogy Flóra emésztése hibátlan és a jó doktornak nincs igaza. Nem nevelünk malacot.

* a jó doktor és az ő malaca: külön bejegyzés. Ebben az országban, vagy ezen a bolygón kabinet kérdés az újszülött táplálkozása.)