Egyik héten a védőnő jön, másik héten az orvos. Ez az egyezményes megállapodás, az orvost ismerem, még anno az én gyerekorvosom volt, mondjuk keveset látott, mert nem voltam az a betegeskedő gyerek, szóval az ismer, azért enyhe túlzás. Lényeg a lényeg, megállapította, hogy nem malacot nevelünk.
Ha nem mondja, komolyan rá sem jövök, hiszen Flóra még alkalmanként röfögni is szokott, régebben mondtuk is neki, hogy nem malac, ne röfögjön.
A jó doktor mikor meghallotta, hogy nem csak anyatejet kap a gyerek, hanem tápszert is, nyelt egyet, micsoda szégyen - gondolhatta. De nem szólt egy szót sem. Mikor azonban megtudta, hogy ez a gyerek bizony alkalmanként 100 grammot eszik és még csak 3 hetes, akkor elszabadult a pokol.
Hogy mi újévi malacot nevelünk. Tömjük a gyereket, mint a libát.
Nem akartam megjegyezni, hogy akkor lesz szíves az elméletét egyeztesse a védőnővel, mert ő meg azt hangoztatja, hogy igény szerint szoptatunk és bizony ez a gyerek nem csak tápszerből, anyatejből is 100 grammot kap, de az a sejtésem, hogy a jó doktor csak azt bírta meghallani, hogy tápszer, 100 gramm, a mondat többi része felett átsiklott.
Továbbá, a mi lányunk nem hülye, ha elég neki a tej/tápszer, azt elég egyértelműen jelzi, nem nyitja ki a száját. Így, megesik, hogy egyikből sem kap 100 gr-ot, de ezt se hallotta meg. Vagy még mindig a tápszer 100 gr. rémképe villogott a szemei előtt, vagy egy jól meghízott malacé. Nem tudom, de, hogy ez a gyerek nincs elhízva és nincs malac beütése sem - a röfögésen kívül - az egészen biztos.
Az igény szerint szoptatunk és a szoptatás időtartalma még az ami némi ellentmondást jelent a mi háztartásunkban.
Az igény szerint... résznél nyilván a védőnőnek és az orvosnak kell lemeccselni a dolgaikat. Ha a védőnő ezt kommunikálja az orvos meg szívszélütést kap a száz gramm hallatán, akkor bizony ott ellentmondás feszül. Főleg akkor, ha a napi rutin során az derül ki,hogy a gyermek igenis igényli a 100 grammot és nem erőszakkal tömjük (mint, a libát).
A szoptatás időtartalma... ebben sem tudtak konszenzusra jutni. Egyikük 20 percet, másikuk fél órát ajánl, javasol, tart ideálisnak cakk und pakk. Flóra 20 perc alatt kb. 30 grammot eszik önerőből, fél óra alatt esetleg 60-at jobb napjain elérte a 80-at, de az messze, pontosan 20 grammnyira van a 100-tól, ami nála a jóllakottságot jelenti.
Azt pedig nem teszem meg a gyerekkel, hogy stopperrel ülök mellette és 20-30 perc után:
-Na aranyom, letelt az idő, ettél amennyit ettél, most már akkor ennyi elég is volt. Aludjál szépen, majd 3 óra múlva jövök.
(ilyen nincs, 30 vagy 50 grammal ez a gyerek nemhogy aludni nem fog, de nekem a környékről is el kell menekülnöm, hogy ne halljam ahogy az éhség miatt hisztérikusan zokog. Ha meg hallgatom ahogy sír, akkor nincs kedvem a vállamat veregetni, hogy - jól van, helyesen tetted, majd legközelebb gyorsabb lesz. Nem, nem lesz gyorsabb és nem hiszem, hogy egy adott teóriát rá lehet húzni minden csecsemőre, mert nem ugyan olyanok. Számításba kellene talán venni, hogy Flóra sárga volt, bár az értékei mindig határértéken belül mozogtak, mindenki azt fújta, hogy bizony sárga. Emiatt kevesebbet és lassabban evett illetve az első hetekben többet aludt. Ahogy vonult le róla a sárgaság úgy lett élénkebb és nőtt meg az étvágya, mert ha most sokat eszik, akkor az első héten meg katasztrofálisan keveset. Akkor is jöttek mindenféle számadatokkal, 7-8 étkezés/nap, alkalmanként 60-70 gramm.Ehhez képest ő boldogan elvolt a 40-50 grammokkal. Akkor senki nem parádézott, mert a 40 gramm mind a 40 grammja szín tiszta anyatej volt és ez egy ilyen anyatej és szoptatás fetisiszta társadalom, amitől nekem már kiütésem lesz, a gyereknek meg hasfájása. Bár nem eszem és nem iszom a meghatározott és tiltott dolgokat valamitől, ami a tejben van a Flóra hasa bizony megfájdul. Mi csak azt látjuk, hogy, ha ez a gyerek este tejet kap, akkor nagy valószínűséggel szenvedni fog. Erre tessék gombot varrni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése