2012. október 9., kedd

Variációk témára

 A nappal, azon belül is a délelőtt az én időszakom, akkor érzem magam a legjobban. Csodálatos dolgokat álmodok, könnyen kapom táplálékomat, hamar és nyugodtan tudok tovább alukálni. Délutánra már elfáradok, nehezebben jön az elemózsiám és álmossá is válok, így nem tudok eleget enni, amitől sírós leszek. Sírni pedig nagyon tudok, ebben nem fáradok el olyan könnyen, mint az evésben.
Utóbbit fél óra, max. háromnegyed után megunom, na de a sírás, jobb napjaimon két órán keresztül is megy.
Ma meg, mit meg nem tettek velem az "arcok":
Ettem ettem délután, a magam  komótos módján, közben merengtem az életem eddig eltöltött pontosan két hetén és egyszer csak elálmosodtam sőt, azt hiszem picit el is szundítottam, mert csak a hideg mérlegen tértem magamhoz. Lényeg a lényeg, az egyik arc megnyugvással közölte, hogy 50 grammal több a súlyon én meg még olyan álmos és fáradt voltam, hogy nem volt erőm jelezni, hogy ez az 50 nekem kevés. Inkább tovább pihentem, de egy idő után megéreztem, hogy aggasztóan üres a hasam. Kértem, hogy adjanak még, de mindenféle időpontokkal jöttek, meg keveredéssel, emlegettek Vadászt és Zsuzsa nénit, akikről fogalmam sincs, hogy kicsodák, de ha ők tanácsolták az "arcoknak", hogy ne adjanak nekem enni, akkor én nagyon utálom őket.

Mert bizony nem adtak nekem enni, több órán keresztül, pedig én elővettem a legszebb sírásomat, igazi velőtrázó, az esti hasfájós sírásom másolata, de nem hatotta meg őket. 
Én majdnem elgyengültem és megadtam magam, mikor a térdemet simogatták - azt nagyon szeretem - de ellenálltam és tovább sírtam.
Egészen addig, amíg teljesen el nem fáradtam, illetve el nem telt az a két óra amit feltételként kaptam, hogy újra ehessek.
De átvészeltem, még azt is túléltem, hogy előtte valami édes löttyöt cseppentettek a számba én hiszékeny meg azt gondoltam, hogy a tejecském lesz, pedig csak valami hasfájás elleni szer volt.
Aztán végül csak megkaptam a magam táplálékát, amit jóízűen el is fogyasztottam, a végét már alig győztem kivárni olyan álmos voltam. De szerencsére kaptam enni és azóta boldogan alszom. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése