Erősen alszom. De megsúgom, nem vagyok ám ilyen jó kislány, sírni is szoktam és a szüleimnek fogalmuk sincs mi bajom is lehet. Találgatnak, találgatnak, de a sírós pillanataimnak - óráimnak - az okát nem tudják.

Sírós képeket pedig nem készítenek, mert akkor egyrészt körülöttem sürögnek-forognak és próbálnak belelátni a fejembe, ugyan kevés sikerrel, másrészt pedig meghagyják a világot abban a boldog tudatban, hogy én egy angyali jó gyermek vagyok, pedig nem mindig.

Vagy nagyon alszom vagy nagyon sírok, átmenet nincs. Szüleimtől örököltem :)))