Flóra ma egy hónapja jött világra. Visszagondolva, nagyon gyorsan eltelt ez az idő, de ha meg kell élni a napokat, perceket, órákat akkor nem mindig gondolnám ezt. Tanulságos első hónap volt, tele újabb és újabb kimondott vagy kimondatlan kérdésekkel, olyanokkal amelyekre mindenki mást válaszol és be kell, hogy valljam ez a legrosszabb. A gyerek nyilvánvaló okokból még nem beszél, bár rendkívüli képességeiben biztosak vagyunk, a lehetetlent nem várjuk el, így tőle nem tudjuk meg, mikor mit szeretne, mi a baja, miért sír. Ezekre a kérdésekre mindenki más ezerféle választ tud adni, de konkrét esetre nem mindig van konkrét válasz, így tele vannak a napjaink feltételezésekkel.
Ezt egy olyan embernek nagyon nehéz megélni, aki csak fehérben vagy feketében lát, aki a kérdésre szereti a konkrét választ és adott helyzetre vonatkozóan is jobban kedveli a konkrét iránymutatásokat. Szóval nekem néha nagyon rossz. Szegény én :))
Ugyanakkor nagyon jó is, mert Flóra legrosszabb napjában is van valami olyan, ami miatt megérte. Úgy örülünk az önkéntelen mosolyának, mint iskolában a matek témazáró ötösnek, hogy most már két napja azt lesem mikor fog újra gagyarászni pelenkázás közben. Ha elalszik a vállamon, akkor Mission Impossible zenéjét dúdolom Neki, ha készülünk letenni a kiságyába, mert néha olyan éber, hogy valóban lehetetlen küldetés letenni úgy, hogy ne ébredjen fel. Dalolásztam már Neki a spanyol himnuszt - igen, sok F1-et néztem - úgy, hogy, később a Balázs világosított fel, hogy ez az volt, de Adéle slágereit és néhány magyar örökzöld dalt is jól ismer már. Azt, hogy később is felismeri, nem garantálom, mert énekesi képességeim közismerten elég korlátozottak.
Azt nem tudom tételesen felvázolni, hogy hétről hétre mennyit nőtt és gyarapodott, mert a hosszát mi nem, csak a védőnő méri, a súlyát meg alkalomszerűen mérjük. Tudjuk, hogy hízik, tudjuk, hogy jól tartjuk, mert látjuk és mert sem a jó doktor, sem a védőnő nem hangoztatja az ellenkezőjét. ( Mi egyébként a napi elfogyasztott tej/tápszer mennyiség felírásában vagyunk erősek, az tételesen megvan) :)
A televíziónkat, ha valaki ellopná fel se tűnne, itthon voltunk már több, mint egy hete mikor először bekapcsoltam. Ha Flóra aludt, suttogva beszéltünk, lopakodtunk és osontunk, nem mertünk tüsszenteni, ami azért hülyeség, mert ha ez a gyerek alszik, akkor nem zavarja semmi. Csak az elején ezt nagyon nem tudtuk és az a ciki, hogy megszokásból van, hogy még most is lopakodunk, no meg suttogunk. Nehezen alszik el és külön külön vernénk a fejünket a falba Balázzsal, ha ezek miatt a nüanszok miatt ébredne fel éjszaka.
Egyébként az alvását, vagy az altatását úgy néz ki elrontottuk. Biztosat azért nem tudok mondani, mert sehol nincs leírva, hogy a csecsemőt ezzel a módszerrel kell altatni, pont. Ilyen ugye nincs és mi ráálltunk arra, hogy eszik, hát simi, büfi, ringatás, könnyű alvás, majd 20 perc múlva, ha egyenletesen lélegzik és mélyen alszik, akkor betesszük az ágyába. Így minden étkezés után minimum 20 maximum végtelen ideig sétálgattunk és vártuk a csodát. Most ott tartunk, hogy Balázsnak fáj a dereka, nekem meg, ha szerencsém lesz eltűnik a háj a karomról. Nyilvánvaló, hogy hosszú távon ez nem megoldás, nem korzózhatunk a gyerekkel le s fel a házban várva mikor adja át magát az édes álomnak.
4 hét alatt elrontottuk, van újabb 4 hetünk átnevelni. Motiváltak vagyunk mert Balázsnak is és nekem is fáj már valamink és én speciel megszoktam már a hájas felkaromat is, de Flórának is meg kell tanulnia egyedül elaludni. 10 kilósan vagy az óvodában már senki sem fogja ringatni, ki is nevetnék és nem is vagyunk súlyemelők.
Tehát eltelt az első hónap, jön a következő, azt nem mondom, hogy fel
vagyunk rá készülve, de küzdünk erősen, hogy napról napra jobb és jobb
legyen Neked és mindenki másnak is.
 |
| Az első képek egyike |
 |
| Az egy hónapos Flóra |
 |
| Így szeret aludni. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése